Lili&Lia
Karafiáth Orsolya a magyar kortárs irodalom elismert költője, több magazin újságírója, kulturális műsorok moderátora most egy kisebb szünet után újabb regénnyel jelentkezett. A Maffia-klubbal és most már a Kicsi Lilivel a háta mögött nyugodtan elmondhatjuk, hogy a regényíró titulus is bekerült az önéletrajzába.
Az írónő öltözködési stílusában is egyedi, feltűnő és sokszor provokatív, aki ezt megszokta tőle, az a könyvében sem csalódik. Ez nem egy átlagos regény fehér lapokkal és fekete betűkkel, de nem ám, Filó Vera extravagáns rajzai itt is kirántják az olvasót a megszokottból, mint a Café X-ben és a Cigánykártyában (K.O. előző verseskötetei), megragadják a szöveg lényegét, mintegy kiemelve és még inkább aláhúzva a fontosabb epizódokat.
A főhősnő - aki a harmincas éveinek az elején jár - párhuzamosan mesélni kezdi életének két meghatározó szakaszát. Az egyik a közelmúlt és a jelen eseményeit vázolja, a másik a gyerekkorába kalauzol minket, ahol megismerhetjük Lia akkori környezetét és mindazt a beteges légkört, ahonnét a felnőtt Lia érkezett.
Az igen korán apa nélkül maradt lány szorosan az anyja szoknyája mellett válik kamasszá, szinte elszigetelve a külvilágtól, mígnem egy barátnő jelzi, hogy ez nem a legjobb egy éppen csak serdülő kislánynak.
Lia új iskolába kerül, ahol végre talál egy barátnőt vagy inkább az találja meg őt és elkezdődik egy új szakasz az életében. Bekerül az iskolai színjátszó körbe, amit a csodálatos Endrődy tanárnő vezet. A fiatal lány egyre közelebbi viszonyba kerül a tanárnővel, Marival, a végzet asszonyával, aki olyan, mintha maga Karády Katalin lépett volna le a vászonról, vagy talán még tőle is szebb. A kapcsolatban Mari kihasználja a fiatal lányt, mert képtelen megöregedni és azt képzeli, hogy a fiatalok társasága ezt megakadályozza. Lia egy-egy tisztább pillanatban maga is nagyon jól látja a helyzetet és ilyenkor öniróniát is gyakorol, de érzései sokkal erősebbek nála.
Később Lia bekerül az egyetemre, meghal az édesanyja és két kudarcba fulladt kapcsolat után megint találkozik egy nővel vagy inkább a Nővel, Lilivel. Ettől kezdve sorszerűen megismétlődik ugyanaz, mint amit Marival élt át. Mindig ő van alárendelt viszonyban: Marihoz tanár-diák viszony fűzi, Lilihez pedig főnök-beosztott ugyanúgy, ahogy a szerelmi kapcsolataiban is mindig ő marad alul, ő van a másik öröméért.
Lia hordoz valamit a sorsában, valamit, amiért mindig ő lesz az áldozat, a szenvedő fél.
Karafiáth Orsolya ezt a személyiségtípust boncolgatja, és erre a sorsszerűségre keresi a választ, amihez szereplője önkritikus óráiban közel is jár. Ettől igazán izgalmas és rövidsége ellenére tömör ez a fejlődésregény. Annyi füst, konyak és vodka van benne, hogy olvasva kedvünk támad letámolyogni egy kiskocsmába, abban bízva hátha szembejön velünk is Karády reinkarnációja vagy legalább Edie Sedgwick.
A könyv trailere:
Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili
Kiadó: Scolar, 2012