Szerelem 200 évig
Idén az Agave Kiadó egy tőle szokatlan műfajban debütált, a romantikus thrillert is felvette a listájára. Alma Katsu amerikai írónő könyve már első hallásra is izgalmasnak tűnik, egy több mint kétszáz évet átívelő regény egy ember szemszögéből. Ráadásul az év egyik legigényesebb és legízlésesebb borítója díját is odaadnám a magyar kiadásnak.
A vámpírregények mára már olyan dömpinget értek el, hogyha az ember besétál egy boltba, akkor meglepetten veheti észre, hogy egy új műfaji csoportosítás van születőben. Sőt lassan azt is elmondhatjuk, hogy akinek nincs a témában legalább egy története, az nem is nevezheti magát ifjúsági írónak. Na de félretéve az iróniát, szeretjük, ha valaki halhatatlan, ellenállhatatlan és semmi nem árthat neki, ráadásul még szerelmes is. Ilyenek voltak eddig a vérszívók. Alma Katsu viszont szakított a hagyományokkal és elővett egy érdekesebb hőst, a halhatatlanokat, akik kivételesen nem mézes-mázos tinédzserek, hanem változó korúak, rafináltak és nem feltétlenül pozitív karakterek.
Azt mondják, vannak olyan szerelmek, amelyikbe belehalnak a szerelmesek, ez történt Lanore-ral is, aki kislány kora óta a falu alapítójának a fiáért van oda, már akkor eldönti, hogy egyszer ő akar lenni a felesége. A két fiatal hamar közel kerül egymáshoz, csak éppen Jonathan másokhoz is. Történetük az 1800-as évek Amerikáját öleli fel, majd elkalauzol minket egészen Magyarországig, sőt még Romániába is egy rövid bepillantást kaphatunk.
A regény a jelenben kezdődik, ahol egy gyönyörű, de törékeny lányt szállítanak be a rendőrök a kórházba, ahol Luke Findley veszi kezelésbe. Az amerikai kisváros, St. Andrews magányos orvosa teljesen elképed a véres ingben érkezett és gyilkossággal vádolt lányon, aki egy képtelen történettel áll elő. Elmeséli, hogy már 200 éve a földön van és egykor ebben a kisvárosban találkozott élete nagy szerelmével. A férfi nem igazán viszonozta az ő érzéseit, de azért adott némi reményt neki azzal, hogy teherbe ejtette. Abban az időben ez óriási botránynak számított, így a szülei az első adandó alkalommal elküldték őt egy bostoni zárdába, hogy ott hozza világra a gyermekét, majd térjen vissza nélküle. Lanny érzései még így sem csitulnak, hogy Jonathan nem vállalja fel őt, így a városba érve esze ágában sincs a zárdába menni. Az ismeretlen helyen egyre elveszettebb, így hamarosan az egzotikus és dúsgazdag Adair házában találja magát, ahol nemcsak a testi szerelem gyönyöreibe, hanem a fájdalom sötét bugyraiba is alá kell szállnia. Mire rádöbben, hogy milyen sötét mágiába keveredett, addigra a férfi már megajándékozza a halhatatlansággal és ezzel az uralma alá vonja őt. Kiderül, hogy Adair Magyarországról származik, egy cigánykaravánnal járták az országot, amikor egy vén doktor (alkimista) megvásárolta őt a szüleitől, szolgának és idővel kegyetlen játékszernek is használva. Egy borzalmas kirohanása során majdnem agyonveri a fiatal fiút, de mégis megmenti, halhatatlanná téve őt. Adair amint tudja, megbosszulja a sok kínszenvedést és belekezd saját kis mocskos játszmájába, alattvalókat toboroz, akik minden óhaját kielégítik, ide kerül be Lanny. Múltjának megismerése után a lány kezdi megérteni őt és egyre mélyebb érzéseket táplálni iránta, de egy pillanatra sem felejti el Jonathant.
Az írónő két idősík között ugrál, sőt még a flashback-et (Lanore) is megspékeli még egy flashback-kel (Adair), míg össze nem ér a történet. Részletes és érdekfeszítő leírásaival hangulatos vidékekre repíti az olvasót. Szereplői megalkotásakor is szakít a megszokottal, hogy nincs kimondottan pozitív hőse, mindenkinek szárad a lelkén valami, ettől függetlenül mégis lehet egyfajta „hierarchiát” felállítani közöttük. Lanny több évszázadon átívelő históriája egyértelművé teszi, hogy a vak és mindent elsöprő vágyakozásnak ára van és azt is, hogy mindenért fizetni kell előbb vagy utóbb, vagy éppen folyamatosan. Mégis ő az a nő, akivel azonosulni tudunk, hiszen mindnyájan követünk el hibát a szerelem nevében.
Ahhoz képest, hogy romantikus kategóriába van besorolva, semmiképpen sem ajánlanom a tinédzsereknek és azoknak, akik kimondottan ezt a műfajt kedvelik, és bár a szerelem nagyon is jelen van a hasábokon, Danielle Steelre ne nagyon számítsunk. A féktelen erőszakosság viszont annál inkább dominálta a sorokat, ráadásul nem igazán burkolt stílusban, hanem maga a vad nyersességében. (E L James órát vehetne Alma Katsu-tól)
A végéhez érve volt bennem egy olyan érzés, hogy lehetne még folytatni, vannak még elvarratlan szálak, de ha így ér véget, akkor is egy ritka jó regényt olvastam, mostanra viszont – Alma Katsu hivatalos oldalát böngészve - már tudom, hogy ez egy trilógia első része, amelynek eredeti nyelven már meg is jelent a folytatása.
A Halhatatlanok egy különös hangvételű remek regény, ami egy olyan írónő tollából született, akit John Irving tanítványa volt és Márait a kedvenc írói közé sorolja.
Fotó: Tim Coburn (forrás: Alma Katsu Hivatalos Oldala)
Alma Katsu: Halhatatlanok
Kiadó: Agave Kiadó, 2012