Csini... csiniba... csinibaba!
A Budapesti Nyári Fesztivál megnyitotta a kapuit a Margitszigeten is, a Kszel Attila által rendezett nagyszabású zenés játékkal, a Csinibabával. Az előadást óriási várakozás előzte meg, hiszen ki ne látta volna az 1997-es filmet, ami Tímár Péter nevéhez fűződik. Kedves dalok, idétlen járás és groteszk karakterek.
Ugyanezt élesztették fel a Margitszigeten is, tökéletesen átadva a film és a kor hangulatát. Azt az időszakot mutatták be, amikor nem lehetett semmiről sem beszélni, mélyen hallgatni kellett, és még a kifizetetlen túlórákhoz is jó pofát kellett vágnia az embernek, amikor még a lottósorsoláson sem lehetett az 56-ot kiejteni. Mindenkinek figyelnie kellett és mindenkit figyeltek. Még a halott szülők is gyanúsak voltak.
A zenés darab egészen Győrből utazott fel idáig, hogy ez a telis-tele retró dalokkal tűzdelt előadás a budapesti közönséget is elszórakoztassa, ahogy anno a rekordbevételű film.
A hatvanas évek Ki mit tud? c. vetélkedő kezdeti korszakát tárja elénk, ahol amellett, hogy a forradalom után az emberek végre önmagukra találhatnak, ott van a remény, hogy a nyertes kijut nyugatra. A csodálatos hangzású nyugatra. A hírre mindenki felkapja a fejét, és hirtelen rejtett vagy köztudott tehetségét szeretné ország világ elé tárni. Izgalomba jön a tömbközösség, és még az árgus figyelő, a tömbbizalmi sem riasztja el őket eme fantasztikus lehetőségtől. Mindenki készül, ahogy a darab főhőse is, az árván maradt Attila, akinek minden vágya, hogy kijusson szerelméhez, a pár éve disszidált Katinkához. Csak ez lebeg előtte, közben észre sem veszi a mindig közelében lévő Angélát, aki szerelmes áhítattal néz rá. Őrá pedig Bajkon úr, az elvont "tudós" és vénlegény.
Attiláék zenekart alapítanak, beveszik a tömbbizalmi, Simonbá fiát, Jenőt is, aki pedig a magyar Anita Eckbergbe szerelemes, Manciba. Szépen szövődnek a szálak, mindenki valakiben, vagy valamiben hinni akar. Lezajlik a selejtező, és rá kell jönniük, hogy semmi nem úgy van, ahogy megálmodták. A rendszer a régi, csak a körítés más.
Simon bácsi, Csankó Zoltán személyében cseppet sem emlékeztet a Gálvölgyi által játszott figurára, de legalább annyira remekelt, mint anno ő a filmben. Az Attilát játszó Nagy Balázs, a reménykedő és igazságban naivan hívő fiú formáját hitelesen átadta, ahogy a Kiss Tünde Angélája is a realitás talaján maradt. Bajkon úr, Forgács Péter személyben tökéletesen hozta a kissé bárgyú, ám hűségesen szerető fickót. A Győri Nemzeti Színház jó kis csapatot verbuvált össze, akiknek nemcsak a színészi játékkal, hanem fantasztikus slágerekkel is feldobták a darabot. És bár a film hangulatát megőrizték, mégis valami újat kaptunk.
Baracsi Orsolya színes ruhái jól visszaidézték a hatvanas éveket, nem spóroltak a szövettel, minden jelentnek újat mutatott. Látványos és vidám volt, ahogy ez a táncbetétekben is kiválóan előtérbe is került. Bátonyi György díszlete szintén jól eltalált volt, nem vitt semmit sem túlzásba, mégis tudtuk mikor hol vagyunk.
Nosztalgikus estét varázsoltak a Margitszigetre, ahol az előadás után már mindenki nyugodtan fürdőzhetett a nyári holdfényben… vagy legalábbis a Holdudvarban.
Fotó: Győri Nemzeti Színház (forrás)