Barabás Heni, aki meghódította a nagyvilágot
A modellek élete az egyszerű ember szemével távolinak, és valljuk be, kissé titokzatosnak is tűnik. Amikor egy-egy szépségiparban dolgozó lányról olvasok, vagy éppen egy velük készült anyagot nézek, mindig kicsit többet szeretnék tudni az éppen ott pózoló lányról. Így döntöttem el, hogy megpróbálok a felszín mögé lesni és kideríteni, hogy mi lapul mögötte. Barabás Heni, az Attractive Modellügynökség fiatal szépsége van ma terítéken:
Elég hamar léptél a nemzetközi porondra, számítottál rá vagy teljesen váratlanul ért?
Barabás Henriett: Azt nem mondhatnám, hogy teljesen váratlanul ért. Persze amikor 17 évesen elkezdtem a modellkedést, akkor még minden álom volt, és csak sejthettem, mi vár majd rám. De már az első találkozásnál elmondta az ügynökségem (Attractive), mik a jövőbeli tervek velem, így már akkor tisztázódtak bennem a dolgok. Nagyon örültem, hiszen azelőtt még sosem jártam külföldön, nagyon sokat köszönhetek a szakmának.
Több helyen is nyilatkoztad, hogy a magasságod akadály, hogy a kifutókat is meghódítsd, de Magyarországon ez mégis sikerült. Nanushka ruháit viselhetted az egyik legjobb barátnőddel, Axente Vanessával. Ezzel egy álmod vált valóra?
B.H.: Mindig is beszéltük Vanival, hogy milyen jó lenne majd egyszer egy közös munka, úgyhogy iszonyatosan örültem, mikor kiderült, hogy én is ott leszek a show-n, vele és a többi lánnyal. Váratlanul ért a felkérés, ilyenekre kevésbé számítok a magasságom miatt, de nagyon hálás vagyok Nanushkának a lehetőségért, és hogy bíztak bennem, hatalmas élmény volt.
Volt egy fotózásod egy sikeres női magazinnál (Marie Claire), ahol különböző életkorú modelleket kértek fel, akik a maguk idejében elismertek voltak a szakmában, sőt Ebergényi Réka a mai napig az. Örültél a felkérésnek és főként annak, hogy találkozhatsz velük?
B.H.: Persze, nagyon izgatott voltam. Sajnos nem igazán tudtam beszélgetni velük, mert a fotózás különböző időpontokra lett beosztva, de Sütő Enikővel sikerült találkoznom, még egy közös képünk is lett, valamint Rékával, de ő már a sminkben ült, mikor én már végeztem. És külön örültem annak is, hogy újra Papp Éviékkel dolgozhattam együtt. Vele készítettem életem első magazinfotózását, sőt ugyanennek a magazinnak, és még mindig emlékszem minden egyes percre a fotózásról.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb, és melyik az a nagy divatmárka, akivel szívesen dolgoznál?
B.H.: Mindig nehéz külön kiemelni munkákat, mert mindegyik különböző és mindegyikben van valami különleges. De ilyenkor mindig a kezdetekre gondolok, amikor az első utamon még minden tapasztalat nélkül kellett teljesítenem. Büszke vagyok arra az egy hétre, amikor sikerült megkapnom három nagy magazin divatanyagot, a Vogue-ét, a Harper's Bazaar-ét és a Madame Figaro-ét. És ami még jobb, hogy akkor 17 évesen találkozhattam Deannel és Dan Catennel, a Dsquared2 tervezőpárosával, a fotózáson külön ennek a márkának pózolhattam velük együtt. Hatalmas élmény volt. És utána tudtam meg, hogy át kell majd repülnöm Ciprusra, ahol 2 napig fotózzuk majd a Harper's és a Figaro anyagát. Elképesztő hét volt.
Egy modell ritkán telepedhet le hosszútávon egy helyen, hiszen a munkája mindig máshová hívja. Ez téged megvisel, vagy inkább élvezed?
B.H.: Én nagyon élvezem! Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy modellkedhetek. Rengeteg mindent adott nekem, olyan helyekre juthattam el, ahová máskülönben szerintem soha. Sok csodás emberrel találkozhattam, például Vanival (szerk. Axente Vanessa), még 2010-ben Tokióban, és sok különböző kultúrát ismerhettem meg. És nagyon sokat segített az önállósodás terén is. Az esetek többségében egyedül utazom, és így legtöbbször csak magamra számíthatok. Képesnek kell lennem a dolgokat magamnak megoldani.
Van egy biztos bázis, ahová mindig megérkezel? Most éppen hol élsz?
B.H.: A biztos bázis nekem mindig az otthon, Magyarország, Budapest lesz. Persze tervezem, hogy majd külföldön fogok élni, de mindig haza- hazamegyek majd. Eszméletlen sok bátorítást, erőt kapok a családomtól, akik mindig is támogattak, már az elejétől kezdve. Imádom, hogy sokat utazom, de hazatérni mégis más.
Rátértél a vegán életmódra. Ez mennyire volt tudatos, a jobb alak megőrzésének érdekében vagy valami teljesen más vitt rá? Menyire kell figyelned arra, hogy mit eszel?
B.H.: Ez a dolog nekem lépésről-lépésre jött. Az elején még egyáltalán nem figyeltem arra, miket és mikor eszem. Aztán, ahogy nőttem, egyre tudatosabban kezdtem étkezni. Elkezdtem rendszeresen mozogni, aztán az egész valahogy nagyon elkezdett érdekelni. Táplálkozási, egészségi szinten. Éreztem a jótékony hatásokat és felkeltette az egész az érdeklődésemet. Sokat kutattam, hogy lehetnék minél egészségesebb. Könyveket olvastam, interneten kutattam, riportokat néztem stb. Végül a vegán életmódot választottam és büszkén jelenthetem, hogy 1 éve kitartok mellette. És imádom, nem tartom kizártnak, hogy később ezen a területen helyezkednék el. Sőt!
Ez azt jelenti, hogy te magad készíted el ezeket az ínyencségeket? Melyik a kedvenced?
B.H.: Imádok főzni, ha tehetem, mindig a konyhában vagyok. Persze, sokszor a rohanásban nincs időm, vagy nincs rá lehetőség, de ha van, kihasználom. Öröm látni, hogy egyre több egészséges, sőt vegán hely nyílik, akár Pesten, akár külföldön. Ez sokszor megkönnyíti a helyzetem. Kiemelni a kedvencem ismét nehéz kérdés, de most a falafel a favorit, most ezt az időszakomat élem. Vannak időszakok, amikor naponta kívánom az aktuális kedvencemet. 
Ha éppen nem fotóznak, akkor mivel töltöd szívesen az időd?
B.H.: Szabadidőmben szeretek a barátaimmal lenni, a családommal, programokat csinálni együtt, vagy csak egy hosszú és elfoglalt hét után az ágyamban lustálkodni és mozizni. Mondjuk inkább aktívan szoktam tölteni a szabadidőmet, de egy kis lustálkodás mindig belefér. Pláne, ha otthon vagyok. Olyankor Anyukám a végtelenségig kényeztet.
Mik a hosszú távú terveid, gondolkoztál már azon, hogy mit szeretnél a modellkedés után csinálni? Vagy ez a kérdés még túl korai?
B.H.: Ha valami, amit megtanultam, az az, hogy nem tudok előre tervezni. Sosem vagyok teljesen biztos a dolgokban, sokszor egy hétre előre sem tudom a pontos programomat, de persze ezt élvezem is, velejárója a szakmának. Azért vannak ám terveim, de… meglátjuk!
Fotó(forrás): Barabás Henriett
