Csehov részletekben
Egy újabb fantasztikus vizsgaelőadásnak lehettem a nézője. Immár többedik alkalommal volt szerencsém a Marton-Hegedűs-Forgács osztályt látni – nem olyan régen a Vérnászban -, és most sem csalódtam bennük. Lehet, hogy most már lassan kicsit elfogult is vagyok, így ez nem is annyira kritika lesz, mint inkább ajánló, kedvcsináló ahhoz, hogy minél többen látogassák az Ódry Színpadot.
A Marton Lászlóval készült mestervizsgáról van szó, a Három nővér gyakorlatokról, ami nem a teljes darabot dolgozza fel (az első felvonást kivételével), csak részleteket, de így is tökéletesen érthető az előadás, még annak is, aki esetleg nem olvasta Csehov eme művét, de azért mindenképpen jobb, ha ismerjük a történetet.
Az idén negyedéves osztály most is jól teljesített, és tőlem biztos, hogy ötöst kaptak.
Az előadás érdekessége – ami igaz, nem új keletű megoldás, mégis mindig van benne valami pikantéria -, hogy a színészhallgatók felváltva állnak be egy-egy szerepbe, ezzel jelenetenként változik a felállás. A három nővért, és később Andrej feleségét alakító Natalját, Szabó Erika, Zsigmond Emőke, Bach Kata és Mészáros Blanka alakítja. Legtöbbször világos, hogy most éppen ki kicsoda, de volt egy-két jelenet, ahol csak a végén jöttem rá. Az első felvonásban végigviszik a szerepeket, Szabó Erika a kissé életunt, de a még mindig bizakodó Olgát hozza igazán hitelesen. Mását, a házasságából kiábrándult, férjét nem tisztelő nőt Zsigmond Emőkére bízták, teljes joggal, Irinát, a legfiatalabbat, aki még igazán hisz az álmokban és a nagy lehetőségekben, Mészáros Blanka kapta meg. Tetszett. Andrej kissé hideg, eleinte nehezen beilleszkedő, majd urizáló feleséget pedig Bach Kata vitte színre. Én szívesen végignéztem volna ebben a felállásban az egész darabot, de ez a kis „változatosság” is egy érdekes perspektívát nyújtott.
A fiúk is ugyanígy váltották a szerepüket, talán egy-két kivétel volt. Már a Vérnásznál említettem, hogy volt, akinek feltűnt a hiánya, de nem ugrott be a neve, viszont most rögtön feltűnt, és ő nem volt más, mint ifj. Vidnyánszky Attila. Hihetetlenül jól oldotta meg mindegyik szerepét, a legnagyobb, és egyben a leghosszabban az alezredes, Versinyinként láthattuk, majd később Andrej gúnyáját is felvette. Nála rögtön érződött az, ha más ember bőrébe bújt, mindegyik karaktert zseniálisan hozta, remélem még gyakran hallunk róla.
A többi felvonásokból csak részleteket kaptunk, de az sem hagyott hiányérzetet.
Főként a lányokat emeltem ki, hiszen ez a Csehov darab nekik adott nagyobb teret és lehetőséget, és nem csak a szerepeket hozták nagyon jól, hanem ezzel együtt a hangulatot is. Az elején még talán némi optimizmusra is számító néző a végén velük együtt zuhant a már szinte fájdalmasan tapintható kilátástalanságba, tehetetlenségbe. Szavak nélkül is értettük, hogy az álmok meghaltak.
Nincs más, csak a kisváros, Moszkva pedig marad ott, ahol van. Nagyon messze.
Még mindenképpen látni szeretném ezt az osztályt.
Szereplők:
Bach Kata
Csapó Attila
Janka Barnabás
Mészáros Blanka
Szabó Erika
Tóth András
Tóth János
Vecsei Miklós
ifj. Vidnyánszky Attila
Zoltán Áron
Zsigmond Emőke
Mesterség tanár: Marton László
Osztályvezető tanárok: Marton László, Hegedűs D. Géza, Forgács Péter
Fotó: Hrotkó Bálint (1.,2. kép)
Vadócz Péter (3.kép)