Miről szól?

Könyv, Színház, Utazás... és Minden ami belefér!

Like Me! on Facebook

facebook_piros.png

Kedvenc oldalak

  web_fejlec.png   európa könyvkiadó.jpg     agavekönyvek.jpg     karinthy_szinhaz__logo.jpg thália.jpg operett.pngvígszínház.jpg  ódry_színpad.jpg  Pinceszínház_logó.jpg Bábszínház_logó.jpg

Címkék

42.hét (1) Ács Norbert (1) Agave (1) Agave Kiadó (1) Alföldi Róbert (3) Alma Katsu (1) Amerikai komédia (2) Anastasia Steele (2) Andrádi Zsanett (1) Andy Warhol (1) Angler Balázs (1) Aszlányi Károly (1) Átrium (1) Attractive (1) Avantgárd (1) A Csárdáskirálynő (1) A gömbfejűek és csúcsfejűek (1) A királynő beszéde (1) A siksze (1) a sötét ötven árnyalata (1) A testbérlők (1) A Tündérlaki lányok (1) A vihar (1) Babák (1) bábszak (1) bábszínművész (1) Bábszínművész (1) Bagó Berci (1) Bagó Bertalan (1) Balerina (1) balett (1) Balettművészet (1) Bálint Ádám (1) Bányavakság (1) Bányavidék (1) Bányavirág (1) Bányavíz (1) Bán Bálint (1) Bán Teodóra (1) Barabás Heni (1) Barabás Zsuzsa (1) Barabás Zsuzsanna (1) Baram (1) Barkóczi Sándor (1) Bársony Bálint (1) Báthory Erzsébet (4) Batobus (1) Beatles (2) Beatles koncert-fantázia (3) Benczúr (1) Benczúr Ház (3) Benczúr Ház Szabadtéri Színpad (1) Benedekffy Katalin (2) Bercsényi Péter (1) Bertolt Brecht (4) Black Comedy (1) Blasek Gyöngyi (1) blog (2) blogger (1) Bohoczki Sára (1) Boncsér Gergely (1) Bordás Barbara (2) Bori Réka (1) Bozó Andrea (2) Brasch Bence (3) brecht-i (1) Bret Easton Ellis (1) Budapesti Nyári Fesztivál (4) Budapesti Operettszínház (7) Budapest Bábszínház (3) Budapest Bár (2) Café Budapest (1) Callie (1) Cantini (1) Christian Grey (2) Cigánytábor az égbe megy (1) címlap (1) Corvina (1) Croiassant (1) csabai márk (1) Csajkovszkij (1) Csákányi Eszter (1) Csapó Virág (1) Cserhalmi György (1) Csiky Gergely Színház (1) Csinibaba (1) Csizmadia Tibor (1) Csokonai Lili (1) Csuha Lajos (1) Czene Zsófia (1) Czigány Judit (1) Czupi Dániel (1) Dancs Annamari (2) Dér Heni (1) Diadalív (1) díjátadó (1) Diótörő (2) Divat (1) Dolhai Attila (3) dráma (1) duna palota (1) Ebergényi Réka (1) Egyházi Géza (1) egy csibész naplója (1) Egy megcsúszott lélek vallomásai (1) Eiffel (1) Eke Angéla (3) Elfújta a szél (2) Elisabeth (1) Elle (1) EMKE (1) Endrődy Krisztián (1) Enyedi Éva (1) Eperjes Károly (1) Erdély (1) Érinthetetlenek (1) Erkel Ferenc (1) Erkel László Kentaur (1) erotikus (1) Esterházy Péter (1) Eszenyi Enikő (1) évad (1) Evita (1) E L James (1) Facebook (1) facebook (1) Falusi Mariann (1) Falussy Lilla (1) Faragó András (1) Farkas Róbert (1) Fátyol Kamilla (1) Fay Hume (1) Fehér Balázs Benő (1) Fehér László (1) fekete-fehér (1) Fekete Ádám (3) Fekete Ernő (2) Felföldi Anikó (1) Felméry Lili (1) Ferenci Attila (1) festő (1) Fesztbaum Béla (1) Fincza Erika (1) Fischl Mónika (1) Fodor Annamária (1) Fodor Tamás (1) Földes Tamás (2) fotó (1) Fotózás (1) fotózás (1) Friedenthal Zoltán (1) FÜGE (2) Gájer Bálint (1) Gantner Ádám (1) Genet (1) Gergye Krisztián (1) Gerner Csaba (1) Gímesi Dóra (1) Gimesi Dóra (1) Giuseppe Veneziano (1) Göbölös Krisztina (1) Gömöri András Máté (1) Gothár Péter (1) Gubás Gabi (1) Gubik Petra (1) Guelmino Sándor (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyulai Várszínház (2) Halál (1) Halhatatlanok (1) Hangvilla (1) Harangozó Gyula (1) Hársing Hilda (1) Heltai Jenő (1) Hitgyógyász (1) Hoffer Károly (2) Honvéd Kamaraszínház (1) HOPPart (3) HOPPart társulat (1) Hozleiter Fanny (1) Hutter Linda (1) Így szerettek ők (2) Inna (1) interjú (9) író (1) írók (1) Ivanics Tamás (1) Izráel (1) Jack Isidore (1) James Bond (1) Janklovics Péter (1) Janne Teller (1) Janza Kata (3) Játék a kastélyban (1) jelenvagyok (1) Jenes Kitti (1) Jeruzsálem (1) Jézus Krisztus Szupersztár (1) Jóembert keresünk (2) Jókai Színház (1) Jordán Tamás (1) Juronics Tamás (1) Kabai Alex (1) Kacsur András (1) Kacsur Andrea (1) Kállay Bori (1) Kálmánchelyi Zoltán (1) Kapecz Zsuzsa (1) Kaposvár (1) Karády Katalin (1) Karafiáth Orsolya (1) Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (1) karrier (1) Kaszás Gergő (1) Kátai István (2) Katona József Színház (1) képzőművész (1) Kerényi Miklós Gábor (2) Kerényi Miklós Máté (2) keresztes ildikó (1) Keresztes Tamás (1) Kéri Kitty (1) Kero (1) Kesselyák György (1) kiadó (1) Kiálts a szeretért! (1) Kiálts a szeretetért! (1) kibuc (1) Kicsi Lili (1) kié ez az ország (1) Kiss Csaba (1) Kiss Diána Magdolna (2) Kiss Péter (1) Kiss Tibor (1) Kistehén Tánczenekar (1) Kocsák Tibor (1) Kocsis Pál (1) Kocsis Tamás (1) Kollár-Klemencz László (2) Kolozsvár (1) Kolozsvári Magyar Opera (3) Kolti Helga (2) koncert (1) könyv (2) Kosák Tibor (1) Kovács Adrián (1) Kováts Adél (2) kritika (3) Krúdy Gyula (1) Kszel Attila (1) kultúra (1) Kurázsi mama és gyerekei (1) Lábodi Ádám (1) Lehoczky Zsuzsa (1) lemez (1) Lengyel Tamás (2) Libri (1) Liliomfi (2) Lissa Price (1) London (1) Lőrinczy Attila (1) Los Angeles (1) Louis Vuitton (1) Lúdas Matyi (1) Lukács György (1) Magyar Állami Operaház (1) Majsai-Nyilas Tünde (1) Makranczi Zalán (1) Mara (1) Margitsziget (2) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (2) Margitsziget anno (1) Marosvásárhely (1) Máté Gábor (1) Mazzarino (1) mentor (1) Merlin Színház (1) Mészáros Máté (1) Michal Docekal (1) Miklós Eponin (1) Miklós Tibor (8) Miller Zoltán (1) Misi mókus (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) MKUK (1) modell (2) Mohácsi János (1) Molnár Áron (1) Molnár Ferenc (1) Molnár Gusztáv (1) Molnár Piroska (1) Monte Cristo (1) Móricz Zsigmond Színház (1) Mórocz Adrienn (2) Mosolyka (1) Moulin Rouge (1) műfaj (1) musical (3) musical-opera (4) művész (1) művészek (1) Nagy Anikó (3) Nagy Cili (1) Nagy Fruzsina (1) Nagy Lóránt (1) Németh Juci (2) Nemzeti Színház (3) New York (1) Novák Eszter (2) Novák Péter (1) Nyáry Krisztián (2) Ódry (1) Ódry Színpad (2) Olaszország (1) olvasás (1) önéletrajz (1) opera (1) operett (1) Ördögölő Józsiás (1) Örkény Színház (2) Orosz Melinda (1) Orosz Péter (1) Orszácky-díj (1) Ostorházi Bernadett (1) ötven (1) Pallai Mara (1) Palman Kitti (1) Parasztbecsület (1) Parasztopera (1) Párizs (2) Pejtsik (1) Pejtsik Péter (1) Peller Károly (1) performansz (1) Pesti Magyar Színház (1) Pethő Gergő (2) Petrik Andrea (1) Pettson és Findusz (1) Philip K. Dick (1) Pigalle (1) Pinceszínház (3) Pintér Béla (2) Pintér Béla és társulata (1) Pintér Béla Társulat (1) Pokoli történetek (1) Polka dots (1) Pop-art (1) pop-art (1) Pöttyök (1) Quimby (2) Quitt László (1) Rába Roland (1) Rácz József (1) Radnóti Színház (1) Rajnai Klára (1) RAM (1) regény (1) Remete Kriszta (1) Réthly Attila (1) Robin Hood (1) rockoperett (1) Rock SZínház (1) Rock Színház (6) romantikus-thriller (1) Rómeó (1) Rómeó és Júlia (1) Roszik Hella (1) sajtótájékoztató (1) Sarádi Zsolt (1) Sarah (1) sci-fi (2) Selmeczi György (1) Semmi (3) Senkálszky Endre (1) Serbán Attila (1) Shakespeare (1) Siménfalvy Ágota (1) Sipos Vera (1) Somogyi Szilárd (2) Söndörgő Együttes (1) Sopsits Árpád (1) Spiegl Anna (2) spirit színház (1) Stefanovics Angéla (1) Szabadtér Színház (1) Szabad Tér (1) Szabad Tér Színház (2) Szabó Dávid (1) Szabó P. Szilveszter (1) SZabó P. Szilveszter (1) Szegedi Kortárs Balett (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (2) Székely Csaba (1) Széles László (1) Szemenyei János (1) Szemerédi Bernadett (2) Szendy Szilvi (3) szépirodalom (1) szépségkirálynő (1) szerelmi élet (1) Szerémi Zoltán (1) Szerencsés flótás (1) Szerényi László (1) szereposztás (1) SZFE (2) Szikszai Rémusz (1) Szilágyi Katalin (2) színész (1) Szinetár Dóra (1) színház (3) Színház- és Filmművészeti Egyetem (1) Színházak Éjszakája (1) Színházi Kritikusok Céhe (1) Színházi Szemle (1) Színikritikusok (1) Színikritikusok Céhe (1) Szkéné Színház (1) Szolár Tibor (1) Szomor György (3) sztárbansztár (1) szürke (1) Tánvművészet (1) TÁP Színház (2) Tasnádi Bence (2) Tatabányai Jászai Mari Színház (1) Tatai Zsolt (1) Telekes Péter (1) Tel Aviv (1) Teréz anya (1) Teszárek Csaba (1) Thuróczy Szabolcs (1) Tímár Péter (1) Tizenhét hattyúk (1) Tokió (1) Tompa Andrea (1) Törőcsik Franciska (1) Tóth József (1) Trafó (1) Trokán Anna (1) Trokán Nóra (1) Trokán Péter (1) Turay Ida Színház (1) Turiddu (1) újrakezdés (1) ulpius (1) Ungár Júlia (1) utazás (1) Vadász Zsolt (1) Vágó Zsuzsi (2) Vámpírok bálja (1) Vándor Éva (1) Városmajor (1) Városmajori Szabadtéri Színpad (1) Városmajori Szemle (1) Városmajori Színházi Szemle (2) Városmajori színpad (1) Városmajori Színpad (4) Vass Magdolna (1) Vass Szilárd (1) Vastag Tamás (1) Velence (1) Veszprémi Petőfi Színház (1) Vidnyánszky Attila (1) Vidovszky György (1) Vígegyetem (2) vígjáték (1) Vígszínház (3) Vizi Máté (1) Vörösmarty Színház (1) Vörös Edit (1) Vujity Tvrtko (1) Weisz Fanni (1) xfaktor (1) Y.A. (1) Yayoi Kusama (1) Zádori Szilárd (1) Zazzy Design (1) Znamenák István (1) Zöld Csaba (1) Zsótér Sándor (4) Címkefelhő

Friss topikok

  • Rafael Arcson: Rettenetesen sajnálom, hogy nem lehetek ott a bemutatón! Egyrészt, régen láttalak benneteket, másr... (2014.02.04. 22:05) Kié ez az ország?
  • Piros Csilla: Mindkét fél kérésére töröltem a hozzászólásokat. (2012.09.19. 09:03) A "lázadás vallásában" hiszek
  • Piros Csilla: Javítva. Én még sajnos a szórólap szerint írtam a darabról. Köszönöm a segítséget. (2012.08.13. 19:49) Szerencsés szerencsétlen
  • Piros Csilla: @Esbé: Köszi a javítást. Máris átírom. (2012.07.08. 00:19) Az Érinthetetlenek megérintenek

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Interjú Bercsényi Péterrel

2012.12.20. 08:25 Piros Csilla

Ősz Csaba 2.jpg     A Babák játékszere

    Egyik baba, másik baba. A színpadon elkezdődik a rivalizálás. Minden egyvalaki körül forog. Minden egy valakiről szól. Mindenki egy valakit akar. A Madame-ot… és ekkor betoppan a titokzatos… nő… vagy férfi? Mindenkinek a fantáziájára van bízva. De én kíváncsi vagyok, ezért az őt játszó színművészt, Bercsényi Pétert kérdeztem erről és a bábozás művészetéről.

   Az idén bemutatott Genet darabban, a Babákban te vagy az egyetlen férfi. Körülötted mindenki, a rendező, a dramaturg és ugye a másik két főszereplő is nő, sőt, még a te szereped is. Hogy viseled ezt a nőuralmat? :)

Bercsényi Péter: Hehe. Ezt én is megkérdeztem volna magamtól. Azt hiszem, elég jól. Mivel ez inkább „csajos” darab, jót tesz neki az ösztrogéntúltengés, amivel szerencsére elég jól össze tudtam hangolódni. Alapvetően mindig is a nőkkel, lányokkal jöttem ki jobban, de nem állítanám, hogy maradéktalanul értem a lelkivilágukat. Sőt, így harmincévesen már van, hogy egyenesen rácsodálkozom egy-egy gondolatmenetre. Tényleg érzelmi oldalról közelítenek meg dolgokat, míg én inkább szellemiről. De az érzékenységük miatt ők sokkal empatikusabbak, és elnézik, áthidalják, ha „agyrohamom” van. Szóval a kérdés inkább úgy helyes, hogy ők hogy tudnak elviselni engem...?

    Ez a darab háromszereplős, ahol te női ruhába vagy bújtatva. Mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy a Madame nő-e vagy férfi, de azért gondolom, te magadban tudod, hogy ki vagy. Elárulod?

B.P.: Többféle megoldása lehet. Szeretem, ha ezt minden néző saját magának dekódolja. Nyilván lehetetlenség elvont dolgokat játszani, ezért szükséges, hogy legyen egy kulcsa a figurának. Ezáltal lesz egy vezérfonal, amit aztán a néző a saját benyomásai, élményei, lelkivilága alapján értelmez, így létrejön az ő igazsága. Az én verzióm valószínűleg jóval szegényesebb, mint amivel ő távozott. De elárulom, hogy a figurámhoz Almodóvar A bőr, amelyben élek c. filmje adta a kiindulási pontot. Egy férfi (a Monsieur) fogságban tart két lányt, és szexuális előjáték gyanánt végigjátsszák ezt a gyilkosságot, mindig más végkifejlettel, ami aztán egy őrült orgiával ér véget. Van, akinek én jelentem a Kertészt (mint pl. a Született feleségekben), és amíg a Madame házon kívül van, addig ő is beszáll a lányok játékába. Persze ezen kívül akad még más megfejtés is, ahány ember, annyi variáció.

    Az egyik előadás után (december 8) a Kritikus Órán említetted, hogy a mai bábelőadások már nagyrészt „hibridek” és egyre inkább azok lesznek. Van még egyáltalán olyan előadás, ami kimondottan csak bábokkal operál? Vagyis klasszikus értelemben létezik még felnőtt bábszínház?

B.P.: Szerintem már nem. A bábrendező kollégák zöme már nem talál érdekességet a puszta technikában, a bábművészet nagy érája (az '50-es, '60-as évek) ebből már majdnem mindent megmutatott. Ezért ötvözik a különböző bábtechnikákat az élőjátékkal, ami viszont rengeteg dolgot új látószögbe helyezhet. A „hibridséget” pedig az is elősegíti, hogy a vizualitás már óriási szerepet játszik az emberek életében, azon keresztül sokkal inkább befogadóbbak, így az élőszínházi rendezők is egyre többször hívják segítségül a látvány és a forma erejét, innentől viszont már bőven lehet vitatkozni, hogy mi mettől számít bábnak vagy bábos megoldásnak, mint például egy árnyék vagy egy kelleténél hangsúlyosabb, szimbolikusabb, esetleg rendeltetésének nem megfelelően használt tárgy.

Bercsényi3.jpg(Fotók: Kállay-Tóth Anett)

    Hármatok közül (Mórocz Adrienn, Bohoczki Sára) mögötted van a legtöbb bábszínházas tapasztalat és jelenleg is több gyermekeknek szóló előadásban vagy benne, így jól ismered mindkét közönséget. Ugyanúgy állsz ki a gyerekek elé is játszani?

B.P.: Attól függ, mire kérdezel rá. Ha az energiabefektetésre, akkor abszolút ugyanúgy, hiszen ez is, az is előadás. Ha a tétre, akkor nem feltétlenül. Nyilván leheletnyi különbségről beszélek, de a gyerekeknél eggyel jobban koncentrálok. Nagyon felelősségteljes dolog nekik játszani. Pontos munkát igényel. Míg egy felnőttelőadásban egy esetleges bakit megbocsát a néző vagy elkönyveli, hogy milyen gáz ez a színész, addig egy gyerek nem valószínű, hogy tudja, mi „ér” a színpadon és mi nem. Minden megtörténik, minden valóság. Egy bizonyos korig ajánlatos kerülni a túl bonyolult lelkiállapotok megjelenítését vagy az iróniát, mert nem feltétlenül értik azokat. Nagyon észnél kell lenni.

     Szerinted miért van ilyen kevés felnőtt bábelőadás?

B.P.: Nincs piaca. Például Lengyelországgal szemben a hazai közönség még nem tart ott, hogy nyitott lenne erre. Ma Magyarországon nincs az az őrült, aki, miután lehúzta a napi 8 óra melót, igent mond a jegyárusnak arra a kérdésére, hogy „Szia, van kedved ma este megnézni egy szöveg nélküli Shakespeare-darabot csak cipős dobozokkal?”, pláne, ha bunraku- vagy pálcás bábokkal van... „Mi vaan?” Inkább megy és megnéz egy jó kis musicalt. Vagy valami agyrohasztót. Esetleg, ha kifinomultabb, valami drámát. Csak ne legyen túl elborult. A bábszínházi absztrakció megfejtése, feldolgozása egy felnőtt embernek agymunka. Egy gyereknek mindennapos, kézenfekvő dolog, hiszen bármi változhat bármivé: egy kendő lehet hercegnő és férjhez mehet a játékmackóhoz és utazhatnak nászútra Apa papucsán a nagyszőnyegen keresztül. No problem. Egy felnőtt viszont ezen fennakad, kötik a saját maga által felállított korlátai, és követeli az egyértelműbb pálcás királylányt, a kesztyűsbáb róka komát, és sitty-sutty, a bábszínház már degradálódott is szimplán gyerekműfajjá. Ami meg már ugye, amellett, hogy cuki, azért valahol ciki is. Pláne „nem művészet”. Legalábbis az általános vélemény szerint. Számomra érthetetlen, hogy miért tartják jóval kevesebbre a gyerekek számára készített előadásokat a felnőtteknek szólóknál.

Bercsnyi4.jpg(Fotók: Nink László, Puskel Zsolt)

     Volt már olyan, hogy egy szerepedről te nem azt gondoltad, amit a rendező? Mit csinál ilyenkor egy színész?

B.P.: Hajaj! Volt, persze! Hogy mit csinál? Leginkább kínlódik, mert a rendező elképzelése a mérvadó, az ő változatához kell közelíteni a figurát, hiszen ő látja egyben (jó esetben) az egész darabot, és azon belül a szerep funkcióját. Vagy próbálhatja meggyőzni a saját igazáról, de ez általában nem jön össze. :) Egy korai tapasztalat alapján már igyekszem úgy érkezni az olvasópróbákra, hogy ne legyenek előzetes elképzeléseim, mert irdatlanul nehéz áthangolni őket. Ha pedig mégis félresiklik az egyeztetés, akkor igyekszem összeragasztani magamban a kétféle világot, és reménykedem, hogy sikerül úgy összecsiszolni őket, hogy kiadjon egy épkézláb figurát, ahol nem észrevehető ez a mozaikosság.

     A Tháliában is játszol. Hogy jött ez a lehetőség és ott miben láthat a közönség?

B.P.: Ez valójában egy „újrabemutató”. Ugyanis lassan két éve mutattuk be a kibővített HOPPart Társulattal a SZERET...lek c. előadást Pelsőczy Réka rendezésében. Mivel a korábbi játszóhelyünk megszűnt, így szögön lógott egy évig a darab, és csak idén fogadott be minket a Thália a Független Thália Projekt keretein belül a MIKROszínpadra (volt Mikroszkóp).
Ez egy „szerelmesdarab”, és annyiban különlegesebb, hogy monológok hangzanak el egymás mellett, egymásba öltve, és ezeken keresztül ismerjük meg a beszélők saját történetét. Ezek valós történetek, Réka készített interjúkat az országot-világot járva és a legérdekesebbekből Sirokay Bori dramaturg segítségével összeállította ezt az előadást, amit - a HOPParthoz híven - megdobott egy jó adag zenével. Itt teljesen élőszereplő vagyok, de természetesen én sem hazudtolom meg saját magam, és a dalomat egy marcipánmasszával bábozva adom elő.

Bercsényi1.jpg(Fotók, Botond Márton, Földházi Balázs)

     Ha már létezik olyan megkülönböztetés, hogy színész, zenés színész, bábszínész szakirány, akkor te hová sorolod magad?

B.P.: Ha már létezik ez a megkülönböztetés, akkor én sem a bábos, sem a színész énemet nem szeretném megtagadni, ezért bábos színészként szeretem megemlíteni magam. Szívesen eltörölném ezeket a határokat, mert értelmetlenség cédulázni. Van, aki tud énekelni, van, aki nem. Van, akinek különleges érzéke van a tárgyak életre keltéséhez, van, akinek nem. Van, aki egyiket sem tudja, mégis jó színész. Ugyanúgy meg kell értenünk és el kell játszanunk a szerepeinket, csak más csatornákon közvetítünk. Ráadásul amellett, hogy bábozom, énekelek is, táncolok is, élő szerepeket is játszom „normális” előadásokban úgy, hogy egy fikarcnyi báb sincs a közelemben. Akkor én most mi vagyok...? Ez a definíció azért elég zavaros a szakmában is. Épp azt néztem, hogy ahány osztály végzett, mind más elnevezést kapott. Az előttünk levő osztály színész szakon, bábszínész tagozaton diplomázott, én szimplán bábszínészként végeztem, a mostani végzősök bábszínművészek lesznek. Lehet, hogy nem is érdekelne ez az egész, ha a „báb” előtag a színházi szakma számára nem „B” kategóriás színészt jelentene. De ez még egy darabig így lesz. Majd szépen lassan bizonyítunk. Talán megérem még, hogy ne nézzenek rám olyan furán, hogy én „elfecsérlem” a művészetemet a gyerekekre.

     Ha azt kérném, hogy ajánlj egy felnőtt bábelőadást, akkor melyik lenne az és miért?

B.P.: Egyértelműen a győri Vaskakas Bábszínház Kádár Kata Revüje. Nem új előadás. Öt éve mutatták be, de nagyon szerencsés csillagzat alatt született, és - ha jól tudom - még ma is játsszák. És ez nagyon nagy szó ebben a kategóriában. Egy Rocky Horror Picture Show-szerű előadás közép-európai folklórba oltva, csodás lírával, magas színészi teljesítménnyel, gyönyörű látványvilággal. Én sokszor láttam már, és mindig beszippantott. Hasonló élmény volt a Budapest Bábszínház Bitódalok c. előadása, ami élményben csak annyiban különbözött, hogy Christian Morgenstern versei miatt számomra eggyel nehezebben emészthető volt. Sajnos már nincs műsoron, de hátha fordul még a szél...!

 Bercsényi Péter előadásai  ITT

Szólj hozzá!

Címkék: interjú HOPPart Bercsényi Péter Budapest Bábszínház Babák Genet

A bejegyzés trackback címe:

https://like-me.blog.hu/api/trackback/id/tr614970736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.