Másik baba
... nemrég már készítettem egy interjút az "egyik babával" és ideje volt, hogy a másikat is bemutassam a színházkedvelőknek.
Első alkalommal egy vizsgadarabban láttam, ahol rögtön kitűnt, majd később a Budapest Bábszínház színpadán újra feltűnt és amikor a Babák c. felnőtt bábelőadásban megnéztem, rögtön tudtam, hogy közelebbről is szeretném megismerni Mórocz Adriennt, az utolsó éves színihallgató. Tehetsége lenyűgözött.
Azt már tudom, hogy a bábszínészek is ugyanazt a képzést kapják, mint a prózai színészek, és pluszban foglalkoznak bábtechnikákkal. Te mindig is bábszínész akartál lenni?
Mórócz Adrienn: Nem. Egy ideig táncos szerettem volna lenni, ezért is jártam a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tánc tagozatára. A színház mindig is érdekelt, a báb ráébresztett, hogy van a kezemben egy plusz képesség. Szeretem, ha a művészetek ötvözve vannak egy előadásban. Szerencsére egyre több olyan feladatot kapok, amiben egyszerre tudom hasznosítani, amiket eddig tanultam. De nem gondoltam volna, mikor az első bábos szerepemet megkaptam, hogy fizikailag megterhelőbb lesz, mint egy táncelőadás. :)
Évfolyamtársadat, Eke Angélát már kérdeztem A gömbfejűek és a csúcsfejűek c. vizsgaelőadásotokról. Téged is megkérdezlek, mennyire volt nehéz értelmezni a darabot és ebben Zsótér Sándor mennyire segített?
M.A.: Olvasópróbán a felét nem értettem a darabnak, még úgy sem, hogy Zsótér Sándor kitűnően értelmezve közvetítette, és a szereposztást sem olvasta fel előre, nehogy elvonja a figyelmünket. Hisz akkor mindenki arra koncentrált volna, hogy kit kell majd alakítania. A próbafolyamat alatt lassan mindent megértettem, habár még most is vannak mondatok, amire előadásról előadásra rácsodálkozok. Zsótértól minden értelmezésbeli segítséget megkaptunk. Az osztályom alapvetően a látványból indul ki (talán a bábos képzés hozadéka) - Gothár Péter Karnyónéjában elég karakteres megjelenésű figurákat hoztunk létre - Zsótérnál a szövegből indultunk ki. Sok új tapasztalatra tettünk szert.
(Fotók: Istvánffy Zoltán, Kállay-Tóth Anett)
Ebben a darabban több szereped is van, és mindegyik különbözik. Hol egyszerű lakos vagy, de olyan, aki két lábbal a földön jár, hol kőkemény üzletasszony apácaruhába zárva, hol pedig bicikliző, akinek kényszeres viselkedési zavara van. Ki segített a legtöbbet, hogy mindezt ilyen fiatalon kihozd magadból?
M.A.: Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem csak naivaként gondolnak rám a rendezők. A külsőm adott, s játszom persze Pöttyös Pannit (Bozsik Yvette - Thália) is, de nagyon érdekes volt Samukát, a kövér retardált kisfiút próbálni az Egyetemen a Karnyónéban, s 2 órával később a Babákban combfixben a Madame meggyilkolását tervezgetni. Zsótér sokat segített a Jéuzusanyukában... hosszú ideig gyáva voltam, ő meg elégedetlen, míg egyszer csak ráéreztem, hogyan is kéne gonosz pénzéhes apácává válnom, s elfelednem, hogy egy órája még a Pettson és Finduszban próbáltam Muklát a Bábszínházban.
(Fotók: Éder Vera)
A Babák nem egy könnyű darab és nem is igazán bábokkal, hanem tárgyakkal dolgoztok. Ez mennyiben különbözik az eddigiektől?
M.A.: Igen, nem könnyű darab, szerintem pont ezért jó könnyíteni a bábos elemekkel, zenével, tánccal. Az első félévünk az egyetemen tárgyjáték volt, persze nem ilyen formában, mint az előadásban, de az alapokat onnan hoztuk. Egy bábos-színész alapból máshogy nyúl a tárgyakhoz, egy anyagdarab is bármi lehet. Nem gondolom, hogy a bábszínház az az, ahol "bábokkal" dolgoznak (persze az is egy út), de számomra bármilyen absztrakt forma is lehet "báb". A legtöbb előadásban van "báb", csak nem annak nevezik.
Azt is elmondhatjuk róla, hogy hihetetlenül komplex darab, a te értelmezésedben az, ami veled történik a végén a színpadon, az igaz vagy csak a játék része? - gondolok itt az utolsó jelenetre.
M.A.: Az én felfogásomban van egy pont, mikor eldöntöm, "jó, akkor én iszom meg a teát", beöltözöm utoljára Madame-nak, elbúcsúzom a testvéremtől, biztatom, hogy boldogulni fog nélkülem is. De ahogy a darab vége is nyitva van hagyva, úgy az én gondolatomban is csak addig történnek az események, míg a számhoz emelem a poharat.
(Fotók: Éder Vera)
Rögtön elsőre tetszett Genet drámája? Látsz-e különbséget a két testvér, Claire és Solange között?
M.A.: Én igazából a Cselédeket, mint darabot sose szerettem, nehéz volt számomra követni, hogy mikor ki-kicsoda, játszani persze már nagyon jó. Claire a fiatalabb, így bátrabb, és nem függ annyira az úrnőjétől. Solange ugyanúgy függ a húgától, mint a Madame-tól, szerintem minden szereplőbe szerelmes egy kicsit. Claire csak a Monsieur-be.
Több darabban is láthatunk a Budapest Bábszínház színpadán és lassan elhagyjátok az SZFE biztonságát. Mit lehet tudni a további terveidről?
M.A.: Szeretnék koncertezni a zenekarommal, s megismertetni az emberekkel a "Boribon muzsikál"-t, hisz hiába kaptuk meg egy éve a legjobb gyereklemezért járó Fonogram díjat, úgy érzem, kevesen ismerik ezt a lemezt. Szeretnék részt venni igényes, szórakoztató gyerekdarabokban (számomra nagyon fontos, hogy a gyerekekkel megszerettessük a színházat, ha kicsiként nem szeretik meg, felnőttként sem fognak járni). S ezen kívül biztosan részt fogok venni - akár független - felnőtt előadásokban. Szerencsére teherbíró-képességem az van. Decemberben 3 darabot próbálok/tam. Horváth Csabával volt vizsgánk az Egyetemen, Bozsik Yvettnél póbálok Székesfehérváron a Rozsdalovagban főszerepet, s a Budapest Bábszínházban január elején mutatjuk be Janne Teller: Semmi című regényének adaptációját Quimby dalokkal fűszerezve. S bár ezek mellett magánéletet élni szinte lehetetlen, készülök az augusztusi esküvőnkre, azt hiszem a diplomaosztó után ez lesz az idei legnagyobb bemutatóm.
Mórocz Adrienn ezekben az előadásokban látható.
Fotók: forrás Mórocz Adrienn és Budapest Bábszínház