Miről szól?

Könyv, Színház, Utazás... és Minden ami belefér!

Like Me! on Facebook

facebook_piros.png

Kedvenc oldalak

  web_fejlec.png   európa könyvkiadó.jpg     agavekönyvek.jpg     karinthy_szinhaz__logo.jpg thália.jpg operett.pngvígszínház.jpg  ódry_színpad.jpg  Pinceszínház_logó.jpg Bábszínház_logó.jpg

Címkék

42.hét (1) Ács Norbert (1) Agave (1) Agave Kiadó (1) Alföldi Róbert (3) Alma Katsu (1) Amerikai komédia (2) Anastasia Steele (2) Andrádi Zsanett (1) Andy Warhol (1) Angler Balázs (1) Aszlányi Károly (1) Átrium (1) Attractive (1) Avantgárd (1) A Csárdáskirálynő (1) A gömbfejűek és csúcsfejűek (1) A királynő beszéde (1) A siksze (1) a sötét ötven árnyalata (1) A testbérlők (1) A Tündérlaki lányok (1) A vihar (1) Babák (1) bábszak (1) bábszínművész (1) Bábszínművész (1) Bagó Berci (1) Bagó Bertalan (1) Balerina (1) balett (1) Balettművészet (1) Bálint Ádám (1) Bányavakság (1) Bányavidék (1) Bányavirág (1) Bányavíz (1) Bán Bálint (1) Bán Teodóra (1) Barabás Heni (1) Barabás Zsuzsa (1) Barabás Zsuzsanna (1) Baram (1) Barkóczi Sándor (1) Bársony Bálint (1) Báthory Erzsébet (4) Batobus (1) Beatles (2) Beatles koncert-fantázia (3) Benczúr (1) Benczúr Ház (3) Benczúr Ház Szabadtéri Színpad (1) Benedekffy Katalin (2) Bercsényi Péter (1) Bertolt Brecht (4) Black Comedy (1) Blasek Gyöngyi (1) blog (2) blogger (1) Bohoczki Sára (1) Boncsér Gergely (1) Bordás Barbara (2) Bori Réka (1) Bozó Andrea (2) Brasch Bence (3) brecht-i (1) Bret Easton Ellis (1) Budapesti Nyári Fesztivál (4) Budapesti Operettszínház (7) Budapest Bábszínház (3) Budapest Bár (2) Café Budapest (1) Callie (1) Cantini (1) Christian Grey (2) Cigánytábor az égbe megy (1) címlap (1) Corvina (1) Croiassant (1) csabai márk (1) Csajkovszkij (1) Csákányi Eszter (1) Csapó Virág (1) Cserhalmi György (1) Csiky Gergely Színház (1) Csinibaba (1) Csizmadia Tibor (1) Csokonai Lili (1) Csuha Lajos (1) Czene Zsófia (1) Czigány Judit (1) Czupi Dániel (1) Dancs Annamari (2) Dér Heni (1) Diadalív (1) díjátadó (1) Diótörő (2) Divat (1) Dolhai Attila (3) dráma (1) duna palota (1) Ebergényi Réka (1) Egyházi Géza (1) egy csibész naplója (1) Egy megcsúszott lélek vallomásai (1) Eiffel (1) Eke Angéla (3) Elfújta a szél (2) Elisabeth (1) Elle (1) EMKE (1) Endrődy Krisztián (1) Enyedi Éva (1) Eperjes Károly (1) Erdély (1) Érinthetetlenek (1) Erkel Ferenc (1) Erkel László Kentaur (1) erotikus (1) Esterházy Péter (1) Eszenyi Enikő (1) évad (1) Evita (1) E L James (1) Facebook (1) facebook (1) Falusi Mariann (1) Falussy Lilla (1) Faragó András (1) Farkas Róbert (1) Fátyol Kamilla (1) Fay Hume (1) Fehér Balázs Benő (1) Fehér László (1) fekete-fehér (1) Fekete Ádám (3) Fekete Ernő (2) Felföldi Anikó (1) Felméry Lili (1) Ferenci Attila (1) festő (1) Fesztbaum Béla (1) Fincza Erika (1) Fischl Mónika (1) Fodor Annamária (1) Fodor Tamás (1) Földes Tamás (2) fotó (1) fotózás (1) Fotózás (1) Friedenthal Zoltán (1) FÜGE (2) Gájer Bálint (1) Gantner Ádám (1) Genet (1) Gergye Krisztián (1) Gerner Csaba (1) Gimesi Dóra (1) Gímesi Dóra (1) Giuseppe Veneziano (1) Göbölös Krisztina (1) Gömöri András Máté (1) Gothár Péter (1) Gubás Gabi (1) Gubik Petra (1) Guelmino Sándor (1) Győri Nemzeti Színház (1) Gyulai Várszínház (2) Halál (1) Halhatatlanok (1) Hangvilla (1) Harangozó Gyula (1) Hársing Hilda (1) Heltai Jenő (1) Hitgyógyász (1) Hoffer Károly (2) Honvéd Kamaraszínház (1) HOPPart (3) HOPPart társulat (1) Hozleiter Fanny (1) Hutter Linda (1) Így szerettek ők (2) Inna (1) interjú (9) író (1) írók (1) Ivanics Tamás (1) Izráel (1) Jack Isidore (1) James Bond (1) Janklovics Péter (1) Janne Teller (1) Janza Kata (3) Játék a kastélyban (1) jelenvagyok (1) Jenes Kitti (1) Jeruzsálem (1) Jézus Krisztus Szupersztár (1) Jóembert keresünk (2) Jókai Színház (1) Jordán Tamás (1) Juronics Tamás (1) Kabai Alex (1) Kacsur András (1) Kacsur Andrea (1) Kállay Bori (1) Kálmánchelyi Zoltán (1) Kapecz Zsuzsa (1) Kaposvár (1) Karády Katalin (1) Karafiáth Orsolya (1) Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (1) karrier (1) Kaszás Gergő (1) Kátai István (2) Katona József Színház (1) képzőművész (1) Kerényi Miklós Gábor (2) Kerényi Miklós Máté (2) keresztes ildikó (1) Keresztes Tamás (1) Kéri Kitty (1) Kero (1) Kesselyák György (1) kiadó (1) Kiálts a szeretért! (1) Kiálts a szeretetért! (1) kibuc (1) Kicsi Lili (1) kié ez az ország (1) Kiss Csaba (1) Kiss Diána Magdolna (2) Kiss Péter (1) Kiss Tibor (1) Kistehén Tánczenekar (1) Kocsák Tibor (1) Kocsis Pál (1) Kocsis Tamás (1) Kollár-Klemencz László (2) Kolozsvár (1) Kolozsvári Magyar Opera (3) Kolti Helga (2) koncert (1) könyv (2) Kosák Tibor (1) Kovács Adrián (1) Kováts Adél (2) kritika (3) Krúdy Gyula (1) Kszel Attila (1) kultúra (1) Kurázsi mama és gyerekei (1) Lábodi Ádám (1) Lehoczky Zsuzsa (1) lemez (1) Lengyel Tamás (2) Libri (1) Liliomfi (2) Lissa Price (1) London (1) Lőrinczy Attila (1) Los Angeles (1) Louis Vuitton (1) Lúdas Matyi (1) Lukács György (1) Magyar Állami Operaház (1) Majsai-Nyilas Tünde (1) Makranczi Zalán (1) Mara (1) Margitsziget (2) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (2) Margitsziget anno (1) Marosvásárhely (1) Máté Gábor (1) Mazzarino (1) mentor (1) Merlin Színház (1) Mészáros Máté (1) Michal Docekal (1) Miklós Eponin (1) Miklós Tibor (8) Miller Zoltán (1) Misi mókus (1) Miskolci Nemzeti Színház (1) MKUK (1) modell (2) Mohácsi János (1) Molnár Áron (1) Molnár Ferenc (1) Molnár Gusztáv (1) Molnár Piroska (1) Monte Cristo (1) Móricz Zsigmond Színház (1) Mórocz Adrienn (2) Mosolyka (1) Moulin Rouge (1) műfaj (1) musical (3) musical-opera (4) művész (1) művészek (1) Nagy Anikó (3) Nagy Cili (1) Nagy Fruzsina (1) Nagy Lóránt (1) Németh Juci (2) Nemzeti Színház (3) New York (1) Novák Eszter (2) Novák Péter (1) Nyáry Krisztián (2) Ódry (1) Ódry Színpad (2) Olaszország (1) olvasás (1) önéletrajz (1) opera (1) operett (1) Ördögölő Józsiás (1) Örkény Színház (2) Orosz Melinda (1) Orosz Péter (1) Orszácky-díj (1) Ostorházi Bernadett (1) ötven (1) Pallai Mara (1) Palman Kitti (1) Parasztbecsület (1) Parasztopera (1) Párizs (2) Pejtsik (1) Pejtsik Péter (1) Peller Károly (1) performansz (1) Pesti Magyar Színház (1) Pethő Gergő (2) Petrik Andrea (1) Pettson és Findusz (1) Philip K. Dick (1) Pigalle (1) Pinceszínház (3) Pintér Béla (2) Pintér Béla és társulata (1) Pintér Béla Társulat (1) Pokoli történetek (1) Polka dots (1) pop-art (1) Pop-art (1) Pöttyök (1) Quimby (2) Quitt László (1) Rába Roland (1) Rácz József (1) Radnóti Színház (1) Rajnai Klára (1) RAM (1) regény (1) Remete Kriszta (1) Réthly Attila (1) Robin Hood (1) rockoperett (1) Rock SZínház (1) Rock Színház (6) romantikus-thriller (1) Rómeó (1) Rómeó és Júlia (1) Roszik Hella (1) sajtótájékoztató (1) Sarádi Zsolt (1) Sarah (1) sci-fi (2) Selmeczi György (1) Semmi (3) Senkálszky Endre (1) Serbán Attila (1) Shakespeare (1) Siménfalvy Ágota (1) Sipos Vera (1) Somogyi Szilárd (2) Söndörgő Együttes (1) Sopsits Árpád (1) Spiegl Anna (2) spirit színház (1) Stefanovics Angéla (1) Szabadtér Színház (1) Szabad Tér (1) Szabad Tér Színház (2) Szabó Dávid (1) Szabó P. Szilveszter (1) SZabó P. Szilveszter (1) Szegedi Kortárs Balett (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (2) Székely Csaba (1) Széles László (1) Szemenyei János (1) Szemerédi Bernadett (2) Szendy Szilvi (3) szépirodalom (1) szépségkirálynő (1) szerelmi élet (1) Szerémi Zoltán (1) Szerencsés flótás (1) Szerényi László (1) szereposztás (1) SZFE (2) Szikszai Rémusz (1) Szilágyi Katalin (2) színész (1) Szinetár Dóra (1) színház (3) Színház- és Filmművészeti Egyetem (1) Színházak Éjszakája (1) Színházi Kritikusok Céhe (1) Színházi Szemle (1) Színikritikusok (1) Színikritikusok Céhe (1) Szkéné Színház (1) Szolár Tibor (1) Szomor György (3) sztárbansztár (1) szürke (1) Tánvművészet (1) TÁP Színház (2) Tasnádi Bence (2) Tatabányai Jászai Mari Színház (1) Tatai Zsolt (1) Telekes Péter (1) Tel Aviv (1) Teréz anya (1) Teszárek Csaba (1) Thuróczy Szabolcs (1) Tímár Péter (1) Tizenhét hattyúk (1) Tokió (1) Tompa Andrea (1) Törőcsik Franciska (1) Tóth József (1) Trafó (1) Trokán Anna (1) Trokán Nóra (1) Trokán Péter (1) Turay Ida Színház (1) Turiddu (1) újrakezdés (1) ulpius (1) Ungár Júlia (1) utazás (1) Vadász Zsolt (1) Vágó Zsuzsi (2) Vámpírok bálja (1) Vándor Éva (1) Városmajor (1) Városmajori Szabadtéri Színpad (1) Városmajori Szemle (1) Városmajori Színházi Szemle (2) Városmajori színpad (1) Városmajori Színpad (4) Vass Magdolna (1) Vass Szilárd (1) Vastag Tamás (1) Velence (1) Veszprémi Petőfi Színház (1) Vidnyánszky Attila (1) Vidovszky György (1) Vígegyetem (2) vígjáték (1) Vígszínház (3) Vizi Máté (1) Vörösmarty Színház (1) Vörös Edit (1) Vujity Tvrtko (1) Weisz Fanni (1) xfaktor (1) Y.A. (1) Yayoi Kusama (1) Zádori Szilárd (1) Zazzy Design (1) Znamenák István (1) Zöld Csaba (1) Zsótér Sándor (4) Címkefelhő

Friss topikok

  • Rafael Arcson: Rettenetesen sajnálom, hogy nem lehetek ott a bemutatón! Egyrészt, régen láttalak benneteket, másr... (2014.02.04. 22:05) Kié ez az ország?
  • Piros Csilla: Mindkét fél kérésére töröltem a hozzászólásokat. (2012.09.19. 09:03) A "lázadás vallásában" hiszek
  • Piros Csilla: Javítva. Én még sajnos a szórólap szerint írtam a darabról. Köszönöm a segítséget. (2012.08.13. 19:49) Szerencsés szerencsétlen
  • Piros Csilla: @Esbé: Köszi a javítást. Máris átírom. (2012.07.08. 00:19) Az Érinthetetlenek megérintenek

Naptár

július 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Interjú Dolhai Attilával

2014.02.24. 23:56 Piros Csilla

Dolhai Attila (400 x 600).jpg

   Rómeótól Turidduig

  Rómeóként láttam először és rögtön elcsábított, Mozartként felkavart, Rudolfként megsiratott, Matthew-ként táncra perdített, Lysanderként megnevettetett, Radjamiként elvarázsolt, Bicska Maxiként pimaszságával lepett meg, Jézusként meghatott és Halálként megint elcsábított. Ő nem más, mint Dolhai Attila, a Budapesti Operettszínház örökifjú és aranytorkú művésze. Vele beszélgettem a szerepeiről és vágyairól:

   A tavalyi szünet után - pár év óta ez volt az első alkalom, hogy nem vettél részt a Szegedi Szabadtéri Játékokon, mint színész – az idén mintha revansot vennél, és rögtön két szereppel is ott leszel Szegeden. Kezdjük akkor az elsővel, A Csárdáskirálynő Edvinjével. Mennyire ért meglepetésként, illetve számíthatunk-e arra, hogy máshol is láthatunk még ebben a szerepben?

   Dolhai Attila: Nagyon örülök az újbóli meghívásnak! Az elmúlt nyáron mint turista jártam a napfény városában, most két darabban is részt vehetek a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Az jó, ha egy-egy nyár pihenéssel telik, rég volt ilyen, és az is jó, ha igény van a munkámra.

Edvin valóban egy örömteli meglepetésként ért. Én is figyelem és keresem a lehetőségeimet, de erre a szerepre nem számítottam, ezzel a feladattal, ha nem is teljesen, de újra a klasszikusok felé kacsingathatok. A Parasztbecsület óta nem volt hasonló kihívás, vágytam egy ilyen feladatra. Hogy máshol játszom-e ezt a szerepet, az még a jövő titka.

    A másik a tavaly már hatalmas sikert aratott Elfújta a szélben Ashley Wilkes szerepe.

Amikor az Operettszínház meghirdette a programjában ezt a musicalt, akkor nekem Rhett Butler karakterére rögtön a te neved ugrott be. Hogy lett ebből Ashley Wilkes?

   D.A.: Erről a kérdésről a darab rendezője tudna teljes felvilágosítást adni, ennek nyilván sok oka van, így alakult. Mindenesetre nem volt szó arról, hogy én Rhett Butler szerepét játsszam, Ashley-ét viszont igen. De annyi feladatot bízott rám a színház, hogy képtelenség lett volna ebbe a darabba is jelen lenni, így ez a szerep még váratott magára. Most nyáron ez a fesztivál szereposztás viszont lehetőséget ad arra, hogy Ashley szerepében Rhett Butlernek, kitűnő színészkollegámnak, Szabó P. Szilveszternek lehetek riválisa.

 dolhai1.jpg

   2000-ben szerepet kaptál az Elisabeth c. musicalben, eltelt azóta több mint egy évtized, és Rudolfból Halál lettél. Az eddigi hősszerelmes karaktertől egy merőben más karaktert kellett megformálnod. Örültél, hogy egy másik oldaladat is megmutathatod a közönségnek?

   D.A.:Természetesen mindig örülök, ha egy-egy új karakter megformálására van lehetőségem, hiszen a szerep keresése során, míg eljutunk a pillanatnyi eredményhez - ami aztán tovább fejlődik -, sok-sok önmegismerésben, felfedezésben van részem. Ez egy csodálatos része a munkánknak.

   Az elmúlt években, mint a színészeknek általában, jó pár szereped megszűnt. Azt tudjuk, hogy a prózai színházakban az előadások sokkal jobban rotálódnak, míg az Operettben sokszor kisebb-nagyobb szünetekkel, de 5, 10 vagy akár 15 évig is repertoáron van egy-egy musical. Ilyen volt a Mozart! és a Rudolf is. Milyen az, amikor egy évekig magadban hordott karaktert leadsz? És melyiktől volt a legnehezebb megválni, vagy ha úgy tetszik, akkor melyik hiányzik a legjobban?

   D.A.: Valóban furcsa érzés. Én nem vagyok egy különösebben érzelgős típus, legalábbis nem tartom magam annak. Az első ilyen élményem a Mozart!-hoz köthető. Mikor az utolsó előadásra indultam otthonról, nem volt más, mint a legtöbb alkalommal. Mikor beértem a színházba még mindig nem tudatosult bennem ez a búcsú. Amint elkezdődött a készülődés, és végigfuttattam magamban az előadást, akkor jött a felismerés, hogy ez az utolsó. Ettől a pillanattól kezdve nem tudtam szólni senkihez, csak amit muszáj volt. Az elköszönés jelenléte minden pillanatban ott volt a szituációkban, teljesen más értelmet és tartalmat adott a jeleneteknek és az előadásnak. Fantasztikus érzés volt, telve dicsőséggel és szomorúsággal.

Minden előadástól más érzésekkel vettem eddig búcsút. A Rudolfot akkor vették le, amikor igazán elkezdett működni az előadás, beért a rendezés és a színészi játék is, kár, hogy nem játszhatjuk. Sokszor van ugyanis, hogy az írói és rendezői szándék nem mindenben egyezik, sokat birkóztak és birkóztunk a darab születésénél, az alkotók és a szereplők is. Aztán győzött a darab valódi mondanivalója, az önfeláldozás. Az utolsó előadások katartikusak voltak.

Van, amitől könnyen válunk meg, mert könnyen jött vagy épp túl nehezen, és soha nem adta oda magát a szerep vagy én nem adtam oda magam a szerepnek…

dolhai2.jpg  

   És van olyan, ami nem is olyan régen visszatért, a Csókos asszony, ráadásul most a nagyszínpadra. Még eggyel több operett, amiben láthatunk. Nem nehéz a két teljesen eltérő hangzásvilág között lavírozni?

D.A.:A Csókos asszony az Operettszínház színpadán teljesedett ki igazán. Nagy öröm, hogy ezt is megtapasztalhattam, és olyan mesterek munkáján tanulhatok, mint Huszti Péter, Oszvald Marika, vagy éppen Faragó András (Topi). Az eredeti előadásba anno be kellett állnom igazi próbaidőszak és felfedezések nélkül, ráadásul ez volt az egyik első operettem. Az új előadás előtt volt lehetőségem hosszabb próbaidőszakra, felfedezni a karaktert, és való igaz, bátrabb vagyok a színészi megformálásban is, mint néhány évvel ezelőtt, így nagy öröm játszani ezt a darabot.

A két műfajt együtt gyakorolni nagyon nehéz. Olykor jól sikerül a váltás, olykor nem tökéletes. Ez sok mindentől függ. Van-e a két műfaj között legalább néhány nap, hogy fejben és testben is átálljak. Ha nincs, akkor operettből musicalbe nem probléma, fordítva viszont olykor fejben sem megy az átállás, hiszen az előző napi énekérzetek nem alkalmasak arra, amit az operettnél kellene érezni, és ha fejben sikerül is, akkor még ott a test, ami csak akkor fogad szót és csinálja, amit szeretnék, ha már elfelejtődik az előző napi igénybevétel, rutin és egyfajta frissességgel, könnyedséggel tudja követni az agy irányításait. Ennél valójában még bonyolultabb, de a részleteket most hagyjuk. Szóval egyensúlyozok, amennyire csak a lehetőségeim engedik.  

    Nagy álmod volt az operaéneklés, ami tavalyelőtt meg is valósult a Parasztbecsületben. Ez csak egy kisebb kitérő volt, vagy vannak hasonló terveid a jövőben? Milyenek voltak a visszajelzések?

   D.A.: Az előző válaszom talán sejteti, hogy a két műfajt (musical-operett) együtt csinálni nagyon nagy feladat, hosszú távon nem ajánlatos. Az operaéneklés ennél is nagyobb! A musical és az opera közti átjárás lehetetlen, az operett és az opera között még működik, bár a komoly operaénekesek az opera műfaján belüli fakkok között sem járkálnak össze-vissza. Csak egy út van amit a tapasztalat, a gyakorlottság és az életkor határoz meg.

A Parasztbecsület óriási kihívás volt. A felkészülési körülményeket figyelembe véve én elégedett vagyok a teljesítményemmel. A kritika adott apait-anyait. A közönségnek az eredmény számít és az élmény. Nyilván volt, akit meglepett a teljesítményem, és nyilván volt, aki többet várt, és olyan is, aki az én jelenlétemet ebben az előadásban másoktól elvett lehetőségként élte meg. Valahol mindenkinek igaza van. Én azt tudom, hogy akikkel az előadás után találkoztam, színházként értékelték az ottlétemet, és az énekléssel kapcsolatban is elismerően nyilatkoztak, és szerették, amit csináltam. Egy komoly szakmabeli vélemény a szünetben: „…vettünk egy üveg bort, lejöttünk röhögni rajtad, hogy mit csinálsz egy operában, de meg kell mondjam, fantasztikus volt…” Tudom, név nélkül nem ér semmit, de nem vagyok felhatalmazva, hogy megnevezzem az illetőt. Ami az éneklés részét illeti, hatalmas tapasztalat volt, csodálatos pillanatokkal, és persze tele-tele stílusbeli hibákkal és rutintalansággal, amin átsegített a saját műfajomban szerzett tapasztalat, de messze nem musical éneklés folyt az operában. Ahhoz, hogy a tökéletesség felé törekedjek, és valódi operaénekes válhasson belőlem, a körülményeket magamnak kell megteremtenem, kompromisszumok nélkül. Ez azt jelenti, hogy le kell álljak a jelenlegi stíluskavalkáddal, és a cél felé koncentráljak tanulásban, készülésben. Talán néhány év múlva nyitogathatom szárnyaimat. Ez természetesen anyagi lemondással is jár, ami nem csak engem érint, hanem a családomat is. Szóval nem olyan egyszerű, és persze a másik nagy kérdés, hogy hol énekeljek operát, itthon vajmi kevés eséllyel és lehetőséggel vághatnék bele, vagy külföldön… Sokáig ódzkodtam a külföldtől, most mégis menjek el? Sok a meg nem válaszolható kérdés.    

   A tévés szereplések sem állnak távol tőled, annak ellenére, hogy úgy tudom, nem igazán szereted a bulvár műfaját. De azért valljuk be, hogy a Hal a tortán vagy az X-Faktor ide sorolható. Most viszont, ha a közönség is úgy akarja, akkor a Nagy Duettben hosszabb ideig is képernyőn leszel. Hogy jött ez a felkérés?

   D.A.: A sajtóra szükség van. Hogy az milyen stílusú és milyen témájú megjelenést takar, az egy másik kérdés. Mivel nem vagyok független, a színház, amihez tartozom, elvár tőlem kommunikációt azon a csatornán, amit ő használ. Ennek megválogatására nincs lehetőségem, és nem is az én dolgom ezt minősíteni. A tévés megjelenésért sokat kell tenni, hiszen sokan szeretnék megmutatni magukat. A kérdés az, hogy milyen műsorokban milyen motiváció vezet. Motiváció lehet egy-egy koncert, bemutató, vagy bármi, amiről szeretném informálni a nagyérdeműt. A zenés műsorok a TV-ben koncepiójuk miatt kevés megjelenést biztosíthatnak. A Nagy Duett ebben is más, ott azt csinálom, amihez értek, énekelve szórakoztatom a közönséget. Egy műsor, ahol a versenyzés nem életre-halálra megy, szórakoztatás a cél, és mégis tétje van. Olyan, mintha állandóan szilveszter volna!

Örülök, hogy sikerült egyeztetni a színházzal - nem volt egyszerű -, és része vagyok ennek a produkciónak.    

   Idén pedig a nyári fantasztikus lehetőségek mellett a színházban is egy új előadásban, az Amerikai komédiában Frank Andersont, a kalandort testesíted meg. A darab kivételesen nem az Operettszínházban, hanem az Átriumban lesz látható márciusban. Mesélnél egy kicsit az előadásról, a szerepről?

   D.A.: Az előadás próbái zajlanak, szórakoztató, humoros, zenés és komikus bemutatóra készülünk. A darab lényegét tekintve a pénz és a szerelem viszonyáról beszél, értékrendek ütköztetéséről szól. Frank, az állásából kirúgott férfi volt főnöknőjét cinkossá téve, egy furcsa elégtételt igyekszik venni rajta el nem fogadott szerelméért. Tömören ennyi.

   Zárásként pedig muszáj megkérdeznem. Készülsz-e új lemezzel?

   D.A.: Dalok mindig készülnek, hogy ezek mennyisége és minősége mikor ér fel egy lemezzel, azt nem tudom, de rajta vagyunk! Mindenesetre egy-egy dalt az internet segítségével eljuttatunk a közönséghez.

 

Fotó: Éder Veronika

Szólj hozzá!

Címkék: musical Halál Rómeó Budapesti Operettszínház Dolhai Attila Elisabeth Parasztbecsület Amerikai komédia Turiddu

A bejegyzés trackback címe:

https://like-me.blog.hu/api/trackback/id/tr515831582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.