Az új beat-zenés darab két olyan nagyszerű alkotó műve, akik már a saját műfajukban nagyszerűen bizonyítottak. Lovasi András egy ideig költőnek készült, míg Háy János a gitározással kacérkodott, és bár pont fordítva sült el a dolog, de az útjuk keresztezte egymást. Ebből a találkozásból született 2011 decemberében a Csiky Gergely színházban A kéz c. színdarab, amit idén a Városmajori Szabadtéri Színpad közönsége is láthatott.
Az író és a zeneszerző szavait loptam el, mert ez fejezi ki a legjobban ennek a bítzenés darabnak a hangulatát: "... láttam, hogy a gitározás jó a csajozáshoz. Úgy gondoltam, szükségem van az ilyen mankókra ahhoz, hogy legyen csajom. Meg nem is tűnt olyan bonyolultnak: a végét kell csak fogdosni. Gondoltam, ez menni fog nekem." (Lovasi András)
"Amikor hetvennégyben feljöttem Vámosmikoláról, akkor azt gondoltam, hogy a rokkendroll itt van Budapesten... Nagyon sok mindent kaptam Budapesttől, és abszolút nem volt bennem olyasmi, hogy vissza a szülőfalumba, és a mai napig sincsen, és valószínűleg nem is lesz. Persze sok mindenben csalódtam is, illetve inkább csak meg kellett tapasztalnom, hogy a budapesti világ nem pont olyan, amilyennek képzeltem. Idealizáltam..." (Háy János)
Dávid, a főhős ebből a két gondolatból lett összegyúrva, egy fiatal, álmokkal teli vidéki srác, aki minden vágya beteljesülését Budapestben látja. A történet Háy: A bogyósgyümölcskertész fia c. kötetből indul ki, de csak a feléig követi azt, addig amíg a heppiend tart. A darabot semmiképpen nem szabad musicalnek nevezni, ugyanis műfajilag nem igazán sorolható oda. Ismét Háy-t kell idéznem a pontos meghatározásért: "A Bogyósnak, mármint a könyvnek szerves része a zene, ez a főhős egyik viszonyulási pontja. Szóval A kézben nem azért van zene, hogy a közönség jobban fogyassza, hanem azért, mert eleve benne van, mert ez a tétje." A színpadon egy nagyon jó kis rock zenekar, A Maradék (Császári Gergely-gitár, Drapos Gergő- basszusgitár, Mészáros Ádám- villanygitár, Gáspár Gergely-dob) repít vissza a 70-es évekbe, hol zenei aláfestéssel, hol pedig együttműködve a művészekkel.
A dolog érdekessége, hogy Lovasinak ez az egyik kedvenc Háy könyve, és évekkel korábban a szerzővel már beszélgettek arról, hogy ebből lehetne valami színpadi változatot készíteni, de végül az ötlet szintjén megtorpant a dolog, míg színre nem lépett Bérczes László, aki tőlük függetlenül előállt ugyanezzel. Így valósult meg az álom, egy fiatal és lendületes gárdát összehozva, főleg végzős hallgatókkal, színpadra lépett A kéz.
A legkiemelkedőbb alakítást - nemcsak főszerepe miatt - Nagyhegyesi Zoltán nyújtotta, átéléssel teli vérbő játékot produkált, amely már most predesztinálja a nagy szerepekre. Színpadi társa, Czakó Julianna természetességével és kisugárzásával magával ragadó volt, nem csoda, hogy Dávid a kedvéért megtanult még pár akkordot is.
A Budapesti Nyári Fesztivál vendégeként a Városmajorban igazi kis retróestet varázsoltak, és ha nem lett volna olyan visszafogott a közönség, szívem szerint én is velük roptam volna Katona Gábor koreográfiájára. A rendező, Göttinger Pál jól megfogta a hetvenes évek hangulatát, KISZ, Balaton, endékás lányok... visszahozták a rokkendroll életérzést.
Idén sajnos a fővárosban már nem lesz látható, de a kaposvári Csiky Gergely Színházban még megérinthet A kéz.
"Annyira izgul, pedig jó ez a dal
Vagyishogy nem jó, de nem zavar.
A szemébe mélyen beástam magam
és csak nézem, hogy ott mi van."
Jó szórakozást!
