5 perc a Rock Színházban (4)
A Rock Színház újraéledésének apropóján egy interjúsorozatot szeretnék elindítani, ahol ezek a tehetséges színművészek pár kérdésre válaszolva közelebb engednek magukhoz, és színes képet adnak a társulatról. Így hát minden kedves olvasót egy virtuális utazásra invitálok a Rock Színház virtuális színészbüféjébe.
Mai vendégem: MIKLÓS EPONIN
A szüleid igazi színházi emberek (Nagy Anikó és Miklós Tibor), így mondhatjuk azt, hogy a Rock Színházzal nőttél fel, kis túlzással a színpad a természetes közeged. Az, hogy te is színész leszel, mindig nyilvánvaló volt számodra, vagy volt egy pont, amikor te ezt eldöntötted?
Miklós Eponin: A szüleim mindig támogattak abban, hogy színésznő legyek, de féltettek is, hiszen a szakmának vannak árnyoldalai is. Nagyon nehéz erősnek maradni, de enélkül nem megy. Amikor eldöntöttem, hogy ez lesz az én utam is, még nem tudtam, hogy mit vállalok. De az elmúlt évek bebizonyították: van erőm és kitartásom. Bár más lehetőség is megfordult a fejemben, mindig rá kellett jönnöm, hogy a színház az, ahol igazán boldog lehetek.
Azt már beszéltük, hogy az anyukád színésznő, gyakran álltok egy színpadon, az apukád pedig nagyon sokszor rendez téged. Ezt te hogy éled meg?
M.E.: Megszoktam, hiszen a Rock Színház volt az első számú munkahelyem már egészen kicsi koromban. Boldogsággal tölt el, hogy megbíznak bennem a szüleim, hisznek a tehetségemben. Soha nem kaptam tőlük kedvezményeket, különleges bánásmódot, egy-egy darab próbáinál mindig észre kell vennem: itt mindenki az ő gyerekük, ugyanolyan szeretettel és figyelemmel segítik a munkájukat, mint az enyémet.
Eddig leginkább a Rock Színház színpadán mutatkoztál meg, nem érdekelt más színpad vagy nincs időd máshol játszani?
M.E.: Többször játszottam már más színházakban is, a Madách Színháztól az Operettszínházig, Kecskeméttől Komáromig. Ha érdekelt a feladat és lehetett egyeztetni, boldogan mentem és a szüleim is támogattak ebben. Volt, hogy főszerepet játszottam, volt, hogy csak néhány mondat jutott, a tanulás, a tapasztalatszerzés volt a legfontosabb. Sokan ismernek a szakmában és merem remélni, hogy ez leginkább a munkáimnak köszönhető.
Kivételes neved van, és gondolom a szüleidet Victor Hugo Nyomorultak c. könyve ihlette, ráadásul később a mű musical változatában szerepeltél nem kis sikerrel. Neked mit jelent ez a név?
M.E.: Amikor édesanyám állapotos volt velem, éppen Eponine szerepét játszotta A nyomorultakban. Ahogy sok más alakítása – ez is etalonná vált. A rajongók javaslatára így lettem Eponin. 10 évvel később pedig eljátszhattam a Madách Színház színpadán kis Cosette-tet. Remélem egyszer Eponine-t is eljátszhatom, és akkor teljes lesz az álmom, hiszen ezzel a névvel néha úgy érzem, mintha tényleg bennem lenne egy darabja a szerepnek.
Nemsokára debütál a Beatles koncert-fantázia a Benczúr Ház Szabadtéri Színpadán. Mesélnél erről egy kicsit, hogy kell ezt elképzelnünk? - hiszen ha jó sejtem ez nem egy egyszerű kis koncert lesz.
M.E.: Édesapám hatalmas Beatles-rajongó, és neki köszönhetően én is az lettem. Sokszor mondtam neki, hogy kéne egy Beatles-musicalt írnia, de sokáig váratott ezzel. Majd egyszer csak megszületett a fejében egy történet. A fantázia-játék Beatles dalokra épül, az ő dalszövegeikben minden benne van, amire édesapámnak szüksége lehetett a mű megírásához. Nem egyszerű elmagyarázni, de ezzel a történettel tényleg elvisszük a közönséget egy Mágikus Misztikus Utazásra, ahol rengeteg érdekes karakterrel találkozhatnak, ezek közül az egyiket, Sexi Sadie-t játszom én, s persze a karban is szerepelek, épp csak az öltözések idejére jövök le a színpadról.
Ezután tudod már, hogy miben lépsz színpadra?
M.E.: Ez a nyár munkával ment el, hiszen a Kiálts a szeretetért bemutatója után azonnal próbálni kezdtük a Beatles darabot, és ahogy ezt létrehoztuk, már indul a Hat szerep élni akar című musical-opera betanulása. A Pirandello adaptáció Tóth Péter zenéjével szólal majd meg, ő írta a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjai című musical zenéjét is, ez a darab hozta el életem egyik legnagyobb sikerét, Mary szerepében. Ezúttal egy sokkal összetettebb karaktert kell életre keltenem, hiszen a Mostohalány egyszerre gyűlöli és kívánja a nála jóval idősebb Apát, miközben mindketten tudják, hogy a sorsuk befejezetlen, csupán egy író fantáziájának köszönhetik létezésüket, vágyuk a teljes, igazi életre – reménytelen. Pirandello műve jelentős irodalmi érték, próbálni és játszani komoly szellemi feladat lesz, a zenei kihívásról nem is beszélve. Ha minden jól megy, újra együtt játszhatok Földes Tamással, Pavletits Bélával, Nagy Lórival, Szemerédi Bettivel és édesanyámmal is, aki – milyen a véletlen – a darabban is az anyám lesz majd...
Portréfotó: Illés Kinga
Legközelebbi előadások: Mágikus Misztikus Utazás a Beatles dalaival, Benczúr Ház