Interjú Benedekffy Katalinnal
.jpg)
Bevallom, kicsit izgultam az interjú előtt, hiszen mégiscsak Báthory Erzsébet megformálójával találkoztam, akinek kegyetlenségéről számos legenda kering a magyar történelemben. Benedekffy Katalin mindennek az ellenkezője volt, kedves, nyitott, vidám és közvetlen. Sőt mi több, nagyon figyelmes. Az utolsó előadás előtt beszélgettünk a Margitszigeten az új musicalsikerről, a Báthory Erzsébetről.
A Báthory Erzsébet musical-opera a Kolozsvári Magyar Operával készült koprodukcióban, vagyis a próbafolyamat nagy része Erdélyben volt. Milyen érzés volt újra „otthon” lenni?
Benedekffy Kata: Nagyon jó! Igazából azért is, mert annak idején a Kolozsvári Színházhoz mentem el felvételizni és akkor nem vettek fel, utána jöttem Budapestre. Most, hogy már operákat énekelek és ezzel Spanyolországban, Svájcban, Németországban és Ausztriában a bécsi Staastoperben is fellépek, még jobb érzés. Ennyi siker után jó volt hazamenni és megmutatni, hogy letettem már valamit az asztalra. Otthon mindenki nagyon aranyos és teljesen más a mentalitás is.
Azt olvastam egy interjúdban, hogy igazából a Kolozsvári Magyar Operához mentél meghallgatásra. Azért, mert ott szerettél volna játszani, vagy azért mert hallottál a Báthory-castingról?
B.K.: Fogalmam sem volt, hogy lesz a Báthory musical. Selmeczi György vitt el engem a Kolozsvári Operához, hogy hallgassanak meg, mert mióta operákat is énekelek, egyre szebben szól a hangom. Több operabetétet énekeltem el, köztük a Norina áriát is és a kolozsváriaknak nagyon tetszett, biztosítottak, hogy lesz felkérés, mindenképpen számítanak rám. Még aznap este felhívott Szép Gyula a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, hogy ha beleegyezem, akkor megadja Bán Teodórának az elérhetőségem, mert szerinte én jó lennék a Báthory-ba. Másnap Bán Teodóra már fel is hívott, miután utánam nézett az interneten és közölte, hogy szerinte én vagyok a tökéletes Báthory Erzsébet.
Szerintem is, amikor a villamoson a plakátról szembenéztél velem, rögtön mondtam, hogy na igen, ilyennek képzeltem Báthory Erzsébetet.
Igen, nagyon jó találkozás volt ez, emberekkel is, meg a szereppel is. Nagy öröm volt számomra.
Prózai szakon végeztél, a vizsga után a Csokonai Színházban mégis a Csókos asszonyban kaptad meg az első szereped, aztán egymást követték a zenés szerepek (West Side Story, Maya, stb.) Mikor derült ki, hogy az éneklés is ilyen jól megy neked?
B.K.: Érdekes ez az ország, mert ha valakinek van hangja, akkor beskatulyázzák, hogy énekes, ha meg nincs, akkor prózai színész. Játszottam sokat prózai szerepekben vidéken, Debrecenben, Győrben és közben kiderült, hogy nagyon jó a hangi adottságom is. De igazából én már hároméves koromtól dalolok, beszélni még alig tudtam, de énekelni annál inkább. Kiskoromtól népdalversenyekre jártam, az egész gyermekkorom arról szólt, hogy egyik versenyről ki, a másikra be.
Az önéletrajzodból kiderül, hogy tudatosan készültél erre a pályára. Szavalóversenyek, ki Mit Tud? stb… majd ’99-ben el is kezdted a színészi képzést a Pesti Magyar Színház Színiakadémiáján. Miért pont ide jelentkeztél, Erdélyben nem lett volna hasonló lehetőség?
B.K.: Először a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémiára jelentkeztem, ahol akkoriban csak három-négy embert vettek föl évente, és mivel nem volt olyan hátterem és színészgyerek sem voltam, hát esélyem sem volt.
Mármint a magyarok közül vettek fel hármat?
B.K.: Igen, és mint ahogy említettem, a szüleim nem voltak ismertek ebben a világban, semmi közük nem volt a színész szakmához. Az elutasítás után lementem a temesvári Csiky Gergely Színházhoz, itt voltam másfél-két évet, aztán Kolozsvárra mentem, ahol szintén nem sikerült a felvételi, miközben az az érdekes, hogy több szakmabeli is biztatott, köztük Illyés Kinga (szerk. elismert erdélyi színésznő és tanárnő) is, hogy ha valakit, akkor engem fel kell venniük. Na de pont engem nem vettek fel és most már úgy gondolom, hogy a sors akarta így.
És végül most oda tértél vissza…
B.K.: Igen. Temesváron egyébként nagyon sok lehetőségem volt, de mégse találtam a helyem, úgy éreztem, nem tudok többet kihozni magamból. Így kötöttem ki Budapesten, hogy felfedezzem az itteni lehetőségeket.
Itt pedig ezernyi lehetőség várt. A Thália után az Operettszínházban is kaptál a Rómeó és Júliában egy fontosabb szerepet, a Dadát formáltad meg. Nem zavart, hogy ilyen fiatalon elöregítenek?
B.K.: Nem. Én úgy gondolom, hogy a dada nem feltétlenül annyira öreg, hiszen abban a korban 16 évesen már szültek a nők. Egyáltalán nem biztos, hogy ő egy idős nő, kialakult egy ilyen kép róla, de az nem azt jelenti, hogy az is volt. Egyébként szerintem ez nem az én szerepem volt, szerettem, próbálkoztam vele, de hangilag sem volt az enyém. Koloratúr vagyok, ez már akkor kiderült, így mire jól esett volna énekelni, véget ért a szám.
A színház mellett bölcsészként végeztél, ahol a diplomamunkád egy dokumentumfilm volt, a Huncutazás, amit a televízió többször leadott. Ezek szerint érdekel a filmezés is, sőt a háttérmunka? Egyébként nagyon jó a címe.
B.K.: Tudod miért lett ez a címe? Mert azt mondják, hogy a székelyek nagyon huncutok, még a szemük sem áll jól (és ő is ugyanolyan huncutul mosolyog). A filmezés nagyon érdekelt, de csak akkor és abban a szituációban. Amikor megcsináltam, elvittem a Duna tévéhez, majd megvette a Pax tévé is, és komoly sikere lett. Cselényi László, aki akkoriban a Duna TV igazgatója volt, azt mondta, hogy „Katalin, döbbenet, fantasztikus filmet csinált, maga fölrúgott minden szabályt”, erre azt válaszoltam, hogy hát igen, mert nem ismerem a szabályokat. Érdekelt, meg szerettem is, fel is akartak venni rendezői szakra a tévéhez, de úgy éreztem, hogy jobban szeretek a kamera másik oldalán lenni. Igazából csak ezt az egy dolgot akartam megcsinálni. Jobban érdekel a színház, a színházcsinálás. A gyerekeimmel a Szín-Varázsban (szerk. a művésznő által alapított színitanoda) csináltunk már sok szép dolgot, a Valahol Európában-t, a Dzsungel könyvét, igaz, már nem veszek részt intenzíven az ottani munkában, de még mindig vannak feladataim.
És akkor most beszéljünk egy kicsit a Báthory Erzsébetről… Te hogy látod, mekkora sikeretek volt az elmúlt napokban, milyen visszajelzéseket kaptál?
B.K.: Egy-két kritikát olvastam el és mindenhol azt írták, hogy fantasztikus volt az egész, úgy a díszlet, mint a jelmez és a rendezés. Igazából minden nagyon jó kritikát kapott és ennek nagyon örülök. Fürödtünk benne, persze előtte féltünk, hiszen ez egy új musical, ismeretlen dalokkal, de hál’ Istennek nagyon jó fogadtatása volt. Bízunk benne, hogy Kolozsvárott is legalább ekkora sikere lesz és ott Barabás Zsuzsa is bemutatkozhat, aki egy fantasztikus Erzsébet, Erdélyben végig vele próbáltam a darabot. Csodálatos hangja és kisugárzása van.
Bár az idő kissé ijesztő volt az ősbemutató előtt.
B.K.: Igen, olyan „ Báthory-s” volt.
Szerintem nagyon jó ötlet volt, hogy ismét egy magyar legendát dolgoztak fel, kellenek az ilyen musicalek. Báthory alakja pedig külön misztikus. Hogyan készültél a szerepre? Te mit gondolsz Erzsébetről, igazak a vádak, amivel megillették őt?
B.K.: Nagyon sokat olvastam utána, nagyon érdekelt és már annak idején a Szakcsi Lakatos-féle Báthory-ra is felkértek, igaz, ott egy vérengző Báthory-t kellett volna alakítanom. Abszolút hiszem azt, hogy ő semmivel sem volt vérengzőbb, mint korának bármelyik uralkodója. Néha odacsapott egy-két embernek, de ezt ma is megteszik, csak másképp. Nem gondolom, hogy szűz lányok vérében fürdött volna, hiszen tudjuk azt, hogy a vér annyira gyorsan alvad, hogy ez már csak emiatt is képtelenség.
Az az igazság, hogy én ezt a fajta Báthory Erzsébetet nagyon megszerettem, itt a nő, a feleség, a szerető van kidomborítva, az érzékeny asszony, akinek óriási birtokai vannak és akit el kell tenni láb alól, mert útban van sok mindenkinek.
Most, hogy ilyen nagyszabású produkció részese lehettél és egy ilyen óriási szerepet is megkaptál, ráadásul az operával is egyre nagyobb sikereket érsz el, hogyan tovább?
B.K.: A Báthory-nak Kolozsvárott lesz folytatása, oda megyek ősszel vendégszerepelni, és hívtak operettekbe is. Nemsokára megyek Spanyolországba, aztán lesz egy nagy koncertem Helsinkiben és továbbra is készülök Németországba, Svájcba. Elég sok minden van alakulóban is.
Akkor ezek szerint szabadúszó maradsz továbbra is?
B.K.: Igen, eléggé úgy alakul az életem, hogy sok a külföldi felkérés, a bécsi Staatsoperrel is dolgozom különböző koncerteken, jobb, ha nyitva hagyok ajtókat. Szeretem, amit csinálok, rengeteget tanulok, képzem magam és biztos, hogy jókor jó időben meg fognak találni különböző más lehetőségek is. Most pihenek egyelőre, Olaszországba utazom két és fél hétre, félreteszem kicsit a munkát.
Kellemes nyaralást!
Fotó: Klinszky Gábor
