Jóembert kerestünk, jószínészt találtunk
Fiatal, tehetséges és sármos. Számos filmben szerepelt. Játszott a Budapesti Kamaraszínházban és a Radnóti Színházban is. 2011-től a Vígszínház nagyszínpadán bizonyít.
Aki "jóembert" keres, az ott biztosan megtalálja. Bennett Francis, Biondello, Robi és Szun, a pilóta. Estéről estére ezekben a szerepekben lép a nézők elé, hogy begyűjtse a tapsokat. Ráadásul még a fotózás is foglalkoztatja. Igazi művész. Igen, ő nem más, mint Lengyel Tamás.
Ha jól tudom, a Színművészeti elvégzése után a Radnótiba kerültél, onnan a Budapesti Kamaraszínházhoz, majd annak bezárása után átszerződtél a Vígszínházba, ami az előző társulataidhoz képest sokkal nagyobb. Hol szeretsz jobban játszani, a kisebb, otthonos színpadokon vagy a klasszikus nagy színházakban? És miért?
Lengyel Tamás: Nagyon közel áll hozzám a Vígszínház. Klasszikus, nagy színház a méretét tekintve, de ugyanakkor az ország egyik leghaladóbb, legmodernebb színháza, ha gondolkodását és kísérletező kedvét nézzük. Fontos kérdések fogalmazódnak meg előadásainkban, amelyek rengeteg emberhez eljuthatnak. Kifejezetten izgat ilyen monumentális formában színházat csinálni.
Valamikor azt nyilatkoztad, hogy a forgatást jobban szereted, mert bár utólag nem formálhatod már a karaktered, de a színházban mégis könnyebben kiüresedik az ember egy szerepben. Ezt még mindig így gondolod?
L.T.: Mostanában egészen máshogy van lehetőségem színházat csinálni, mint az elmúlt időkben. Igaz ugyan, hogy imádok forgatni, de színházzal foglalkozni ebben a formában, ahogy most teszem, éppúgy szeretek. Ha egy előadás létrejötte a közös gondolkodás eredménye, ha színészet nemcsak alkalmazott művészet, hanem része az alkotásnak, akkor mindig maradnak megválaszolatlan kérdések, születnek újabb gondolatok, amelyek nem hagyják kihunyni az érdeklődést a színészben. Ha feltételezzük a kíváncsiságot, akkor nem beszélhetünk kiüresedésről.
Brecht Jóembert keresünk c. darabjában te formálod meg Szunt, az állástalan pilótát. Mennyire értesz egyet a viselkedésével, mennyire tudtál azonosulni a karaktereddel?
L.T.: „Azonosulni a karakterrel” és a „hogy tudsz ennyi szöveget megtanulni” kérdéskör számomra mindig humorosan cseng. Egy évig kínai étkezdébe és a Budaörsi reptérre jártam, házassági ajánlatokat tenni egyedülálló nőknek, tapasztalatszerzés céljából. De a tréfát félretéve, nekem ez a dolgom. Erre kondicionálták az agyam. Nincs benne semmi misztikus. Elsőként nem mondok véleményt, próbálok nem ítélkezni a karakter felett. A szándékait és a céljait kutatom. Anélkül, hogy jót vagy rosszat gondolnék ezekről. Mi vezet, ahhoz hogy úgy viselkedjen, ahogy teszi. Mik a korlátai, azokon hogyan, vagy hogyan nem lép túl. Mik a vágyai, morálisan mennyire gyenge, vagy erős. Mik az adottságai és a handicap-jei. A tulajdonságait veszem sorba, próbálom kiolvasni, kitalálni a műből ezeket. Ha már látom a karakter kontúrját, akkor beindul az asszociáció és olyan dolgok kerülnek hozzá, amik az írásban már nincsenek benne, de amitől az alakítás az enyém lesz.
Michal Dočekal prágai rendezővel úgy csináltátok végig a próbákat, hogy végig egy tolmács fordította az instrukciókat. Ez zavaró volt?
L.T.: Rendkívül jó tolmácsunk volt. A Bábel hal a Galaxis útikalauzból. Szabó G. László elképesztően intuitív, empatikus és energikus. Megosztott a figyelme és gyors. Én TGV Lacinak hívom. Úgy szeli át az akadályokat a két nyelv között, ahogy a francia gyorsvonat robog egyik helyről a másikra. De még így is sokkal lassabb tolmácson keresztül kommunikálni, mint ha az ember a saját, vagy mindkét fél által ismert idegen nyelven beszélne. Plusz kölcsönöz egy érdekes bájt a dialógusnak, mert bár a színház nem az udvariaskodás terepe, mégis az elmúlt 6 hétben, csendben és türelmesen vártuk, amíg a másik befejezi a mondanivalóját.
Tévésorozatban is szerepeltél (Jóban Rosszban), ezt ugye nem igazán nézik jó szemmel a ti szakmátokban. Ezért hagytad ott elég korán a sorozatot vagy más oka volt?
L.T.: Olyan rossz anyagi helyzetben vannak a színházak, hogy saját magad fenntartása is gyakran kivitelezhetetlen egy színházi fizetésből. A kényszer teszi, hogy a legtöbb színész azt vállal el, amit tud. Én szerencsés vagyok. Sok olyan munkám van, amit jó szívvel, lelkesedéssel csinálok. Kipróbáltam. Elég volt. Nem volt érdekes számomra. Persze, kár lenne letagadni, hogy az emberek többsége ebből a sorozatból ismert meg. Hogyha ismerősen cseng a nevem, az ennek a hozadéka.
Ebben az évadban három Brecht bemutató is volt. Megnézted a másik kettőt?
L.T.: Nem. Még nem volt időm. De tervezem. Hiszen egyik, az egykori anyaszínházam első bemutatója. Nagyon érdekel, hogy mi történik a magyar színházakban.
Amikor nem színházban játszol, akkor mivel szeretsz foglalkozni?
L.T.: Gyarapítom azon boldog-boldogtalanok táborát, akik kiegészítő művészeti tevékenységként a fotózást választották. Nagyon izgat az álló és mozgókép. Én is ennek a népbetegségnek áldozata vagyok. Ezenkívül olvasok, sportolok, és ha tehetem, utazom.
A közeljövőben láthatunk még valahol?
L.T.: Csütörtökönként 21.35-től folyamatosan megy a Munkaügyek sorozat, ezenkívül nemsokára jön a Freedom Flight tv film, amelynek egyik főszereplője vagyok, és állandóak a fellépéseim a klubkabaréban.
Lengyel Tamás Hivatalos Oldala
