A Vörösmarty Színház új csillaga
Először a Liliomfiban, majd A viharban láttam. Később, amikor már felkeltette az érdeklődésemet, megtudtam, hogy több filmben is főszerepet kapott fiatal kora ellenére. Az összeset még nem láttam, de a Napszúrást már sikerült megnéznem, így tényleg állíthatom, megérdemli az elismerést.
Még csak nemrég végzett a Színművészeti Egyetemen, de már az Örkény Színház színpadát is meghódította, és idén a Vörösmarty Színház deszkáit koptatja. Ő nem más, mint a tehetséges és törékeny Törőcsik Franciska.
A Színművészeti Egyetem zenés színészosztályában idén végeztél, ami azt is jelenti, hogy a gyakorló évek után most már főállásban is színész vagy. Hogy éled ezt meg?
Törőcsik Franciska: Furcsa érzés. Nagyon gyorsan elrepült ez az öt év. De a tanulásnak nincs vége, sőt, csak most kezdődik igazán.
Az Örkényben töltötted a „tanuló éveid”, sőt már harmadévesen főszerepet kaptál, azt hiszem ez csodálatos ajándék az élettől. Nem volt ijesztő ilyen fiatalon a mély vízben landolni?
T.F.: Nem volt ijesztő, inkább izgalmas. Beletelt néhány hétbe, mire feldolgoztam, kikkel dolgozhatok együtt. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy az ország egyik legjobb színházában debütálhattam. Az is nagyon jól esett, hogy nyitottsággal, kíváncsisággal fogadtak. Fontos tapasztalatokat szereztem ott.
Láttalak a Liliomfiban és A viharban is, és ami rögtön szembetűnt - kitűnő játékod mellett -, az a törékenységed. Mindkettőben eléggé elesett, és ha azt vesszük, kiszolgáltatott vagy, hol a nevelőapának, hol az igazi apának. Nyugtass meg, hogy tudsz te határozottabb és akaratosabb is lenni.
T.F.: Általában ilyenek az úgy nevezett naiva szerepek, a koromnál és alkatomnál fogva főleg ezek a szerepek találnak meg. Az életben általában határozott vagyok, nem szeretek elesett, kiszolgáltatott lenni. De az a jó a színházban, hogy csak a színészen múlik, mit hoz ki az anyagból. Az a tapasztalatom, hogy a legjobb, ha a színész saját személyiségében keresi meg az adott szerepet. Így ha elesettnek láttad ezeket a szerepeket, akkor még dolgoznom kell rajtuk. De persze az adott anyagot nem erőszakolhatom meg. Szóval valahol félúton van az igazság.
A Tatabányai Jászai Mari Színházban idén megkaptad az Édes Anna szerepét. Azért ebben a karakterben komoly lelki folyamatok zajlanak le. A felszín alatt ott bugyog a fájdalom és a megaláztatás, nagyon is erős érzelmek dúlnak benne. Én, mint laikus, azt gondolnám, hogy egy ilyen szerephez sok mindent meg kell élni. Te még csak 22 éves vagy, és csak sejtem és remélem, hogy túl sok fájdalmat még nem éltél meg. Hogy sikerült Édes Annává válnod?
T.F.: Egy színésznek nem kell gyilkolnia ahhoz, hogy tudjon gyilkolni a színpadon. A fantázia és a képzelet éppen olyan fontos segítség egy szerep megformálásában, mint a tapasztalat. A próbafolyamatban volt, amiről erős képeim voltak, mert már valamilyen formában megéltem hasonló dolgokat, és voltak olyan jelenetek, ahol az ösztöneimre hagyatkoztam. Magamat is megleptem néha, hogyan reagáltam egyes jelenetekben.
Nemcsak abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy kiváló színdarabokban játszol, hanem a filmes szakma is elég korán megtalált téged. Az első filmed a Horváth Lili által rendezett kisjátékfilm, a Napszúrás volt. Hogy jött ez a megkeresés, hiszen alig voltál 19?
T.F.: Épp csak felfogtam, hogy felvettek a Színműre, amikor felhívott Horváth Lili, hogy szeretne csinálni egy próbafelvételt Péterfy Borival. Elmentem, és Lili úgy döntött, szeretné, ha én játszanám el Maját, a nevelőintézetis leányanyát. Nagyon szép emlékem ez a munka. Maja teljesen más környezetből jött, mint én, ez külön vonzott a szerepben, hogy ennyire nagy a kihívás. Az elején nem találtam, ki ez a lány, hogy beszél, hogyan viselkedik, de Lili nagyon sokat segített nekem, történeteket mesélt, elmentünk nevelőintézetekbe, ahol találkozhattam hasonló sorsú lányokkal. De csak amikor rám került a jelmez, a hajfesték és a smink éreztem igazán, hogy képviselni tudom ezt a lányt, akinek annyira más az élete, mint az enyém.
Zenés osztályba jártál, így gondolom a Swing c. zenés komédiának, Fazekas Csaba rendezésében, nagyon örültél. És ha még nem elég az, hogy végre énekelhetsz is egy filmben, még olyan nagy színésznőkkel is együtt játszhatsz, mint Törőcsik Mari, Csákányi Eszter és Ónodi Eszter. Milyen volt a forgatás hangulata, tanultál valami újat a „nagyoktól”?
T.F.: Örültem, hogy megtalált egy zenés film, szeretek énekelni, a tánc is szívügyem. És az, hogy ilyen színészekkel dolgozhattam együtt, külön nagy öröm volt. Nagyon sokat tanul az ember, legtöbbször nem is a kamera előtt, hiszen ott jó esetben az ember a saját szerepére koncentrál, de azt, hogy hogyan léteznek az életben ezek a színésznők, abból rengeteget tanultam. Törőcsik Mari történeteit például nagyon jó volt hallgatni.
Van-e azóta újabb filmes megkeresésed?
T.F.: Jövő nyáron, ha minden igaz, Goda Kriszta Veszettek című filmjében fogok játszani. Két éve kaptam meg a szerepet, de sajnos még nem tudott leforogni a film, úgyhogy már nagyon várom, hogy elkezdjük.
Mint már beszéltük, az idén végeztél, ami azt jelenti, hogy elváltak útjaitok, iga,z van olyan osztálytársad, akivel továbbra is egy darabban játszol (pl. A vihar – Nagyhegyesi Zoltán), de már nem vagytok éjjel-nappal együtt. Nem fog hiányozni a társaság?
T.F.: Az osztály és az egyetemi lét is nagyon hiányzik. Velem egykorúakkal együtt dolgozni, kipróbálni akár hülyeségeket is, kísérletezni, tanulni, és mindezt olyan osztályfőnökök felügyeletével, akik kíváncsiak ránk, és szeretnek minket. Persze, amikor az ember ezt éppen átéli, egy idő után természetesnek veszi, és csak később jön rá, milyen jó dolga volt az egyetemen. Remélem még lesz alkalmam együtt dolgozni az osztálytársaimmal. Van egy olyan terv, hogy Az ½ kegyelmű című Zsótér által rendezett előadásunkat minden évben eljátszuk egyszer, de valószínűleg nehéz lesz összeegyeztetni az egész osztályt.
Székesfehérváron milyen szerepek várnak rád? Hogy érzed magad egy teljesen új társulatban?
T.F.: Csak most volt az első olvasópróbám a Koldus és királyfiból, de nagy reményeket fűzök ehhez a csapathoz, és nagy lehetőségnek tartom, hogy ide kerültem. Különösen a Mester és Margaritát várom nagyon, amit Hargitai Iván fog rendezni, akivel nagyon jó volt együtt dolgozni az Édes Annában. De nem csak a rendező, hanem a színészek miatt is nagyon várom ezt a munkát. Többek között Cserhalmi György, Egyed Attila, László Zsolt, Radnay Csilla és Makranczi Zalán is játszik majd az előadásban.