...sajnos újra
A könyv megszületése örvendetes, mert sok embernek nyújthat támaszt, vigaszt és egyben figyelmeztet is, de sajnos szomorú is, mert még mindig vannak borzasztó történetek, amiket az emberek elé kell tárni. Azért született meg A pokoli történetek A királynő beszéde c. könyv, hogy tanulságul szolgáljon.
A sajtótájékoztatón Vujity Tvrtko életében először szólalt meg nyilvánosság előtt saját anyanyelvén, a saját szülőföldjén. Ezzel is szeretné felhívni arra figyelmet, hogy milyen is az, ha nem értjük egymást, milyen is lehet Weisz Fanninak, aki nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy hallja, amit mondunk. De ilyen vagy olyan módon megérthetjük egymást, hiszen mindnyájan emberek vagyunk és az a legfontosabb, hogy ne legyen diszkrimináció.
Tvrtko azt is kifejtette, hogy csak egyetlen különbség van közte és Fanni között, mégpedig az, hogy Fanni egy gyönyörű fiatal lány, ő pedig nem.
Új kötetében nyolc fejezet található és azok szereplői is jelen voltak, egy-két mondatot szólva személyes tapasztalataikról.
A fejezetek röviden:
Elsőként a Baptista Szeretetszolgálat Alapítványnak vezetője, Szenczy Sándor mondott pár szót arról a Haiti küldetésről, amelyben Fanni is részt vett és azt is megtudhattuk, hogy tavaly a Cipősdoboz akció keretében Fanni, mint háziasszony rekordszámot ért el. A könyv Fanni szívszorító de sikeres életútjával kezdődik.
A második történet is igen szívszorongató, ugyanis a lakásmaffia nyomába eredtek, - ami így, hogy lakásmaffia nincs is benne a büntető törvénykönyvben, pedig nagyon is létezik - ez ügyben Sági Zoltán szólalt meg, aki annyira belemerült ebbe, hogy egy alkalommal életveszélyesen megfenyegették, olyannyira, hogy kórházba is került, de legalább sikerült megállítania egy olyan bűnszövetkezetet, akik tucatnyi ember haláláért voltak felelősek.
A harmadik fejezet sem sokkal tér el az előzőtől, itt is a csalás áll a középpontban, a mára már igencsak nagyméreteket öltő afrikai levélcsalással foglalkozik, amivel szinte mindenkinek volt már "szerencséje" találkozni, akinek legalább egy e-mail címe van. Bármilyen hihetetlen, de volt egy olyan bácsi, aki 43 alkalommal küldött már pénzt.
Az Afrikai Magyar Egyesület vezetője, Balogh Sándor és Suha György (Gamíbiai Köztársaság bécsi ENSZ nagykövete) mindent megtesznek azért, hogy a gyanútlanul csapdába esőket felvilágosítsák, de még így is sokan bedőlnek az e-maileknek.
Fodor Krisztina, a magyarországi golfbajnoknő tragédiája is mélyen megérintette Tvrtkot, ugyanis nem tudja elképzelni, hogy volt képes a saját férje meggyilkolni azt a nőt, aki valamikor élete értelmét jelentette. Utána szeretett volna járni, hogy hogyan lehet idáig eljutni, és ebben óriási segítsége volt Bilkei Pál kriminálpszichológus. Röviden azt összegezte, hogy senki nem születik gyilkosnak, a környezete formálja azzá az embert és ezek az indulatok sokszor megfékezhetőek lennének, ha egy kicsit jobban figyelnénk egymásra.
A "visszacsatolt" versmondó lány c. fejezet Hankó Ilonáról szól, akit 1940. szeptember 13-án, pénteken a visszacsatolt Erdély megünneplésére a faluba érkezőknek egy verset szavalt, majd utána készítettek róla, az akkor 12 eves kislányról és egy katonáról egy képet. 70 év után, amikor elment a konzulátusra, hogy magyar állampolgárságot igényeljen, akkor az, akihez (Böhm Dávid - konzul) eljutott a kérelem, a képen felismerte a saját nagyapját és felkereste az idős hölgyet, akivel azóta is tartja a kapcsolatot. Fantasztikus példa arra, hogy barátságok közé sem a kor, sem az országhatár nem állhat.
A Barbárok c. fejezet azokról a nemtörődöm és bátran mondhatjuk „barbár”emberekről szól, akik abszolút nem foglalkoznak a fogyatékkal élő embertársaikkal és teljes nyugalommal parkolnak a rokkantaknak fenntartott helyekre.
Az Utolsó előtti fejezet arról a városról, Szrebrenicáról szól, ahol 1995-ben több mint 8000 embert végeztek ki. Elképesztő, hogy 17 évvel ezelőtt ilyen szörnyű népirtás megtörténhetett, ráadásul ilyen közel Magyarországhoz.
Az utolsó fejezet volt a szerzőnek az egyik legfontosabb, ugyanis éveket várt erre a találkozóra Nick Vujiciccsal, aki kéz és láb nélkül született - csak egy fejből és egy törzsből áll a teste - ma mégis ő a boldogság nagykövete. Felemelő az az optimizmus, ami ebből a kis emberből árad, akinek a szekrényében van egy szép pár bőrcipő, hátha egyszer csoda történik.
A szerző szerint egyformán szól a könyv az optimistákhoz és a pesszimistákhoz és Weisz Fanni történetét olvasva megtudhatjuk, hogy még ilyen hátrányból indulva is nagyon messzire el lehet jutni.
Ő az a lány, aki nagyon sokat tett a sorstársiért és szándékban áll folytatni.
Vegyünk példát róla.
Vujity Tvrtko: Pokoli történetek - A királynő beszéde
Kiadó: Pokoli - Angyali Kiadó Kft., 2012