... avagy gazdag a gazdaggal társul szívesen - SZFE bábszínészeinek az előadása
A SZFE ötödéves hallgatóinak igazán hálás vizsgafeladat jutott, ugyanis egy Bertolt Brecht darabot vittek színre, ráadásul egy olyan művét, amelyet eddig Magyarországon még nem láthatott a nagyérdemű. Szövegét Ungár Júlia dramaturg fordította és aktualizálta, hogy a magyar közönséghez közelebb hozza. Azt hozzá kell tennem, hogy az egyetem bábszínművész osztályának az előadása volt.
Azért jegyzem meg ezt külön, mert azt hiszem, hogy az emberek többségében teljesen hamis kép él a bábszínházról és ennek következtében a bábszínészről. Bennem még azoknak a bábdaraboknak az emlékei vannak, amikor egy paraván mögül pár bábut kilógatnak és előadnak egy egyszerű kis tanmesét. Nemrég viszont felvilágosítottak, hogy ebből a bábművészet már nagyon is kinőtte magát és a színészek is komolyan be vannak vonva az előadásokba, sokszor a bábokkal szimbiózisban működnek, és hogy egyre több a felnőtteknek szóló előadás is. Ezeknek ismeretében már nem csalódtam amiatt, hogy a színpadon nem voltak valóságos bábuk, és hogy a színészek nem a paraván mögül beszéltek.
A nyitóképben éppen Yahoo ország gondjait beszélte meg az alkirály legjobb bizalmasával, az államtanácsossal és arra a következtetésre jutottak, hogy át kelleni adni ezt a problémát valakinek, talán éppen Iberinnek, mert ők most nem érnek rá, nem akarnak ezzel foglalkozni. A piszkos munkától megszabadulva az alkirály meg is pattan, elmegy valahová, ahol csak úgy pihenhet. Szüksége van rá.
Iberin az ország zűrzavarát abban látja, hogy kétféle ember van, a gömbfejűek és a csúcsfejűek, vagyis csuhok és a csihek és ezek nem férnek meg egymás mellett. Megoldás: a csiheket el kell pusztítani és akkor minden rendbe jön.
A darabot Shakespeare Szeget szeggel c. drámája ihlette, de itt nem az erkölcs, hanem a gazdasági helyzet rondít bele az ország helyzetébe. Már nem gazdagok és szegények vannak, hanem csuhok és csihek. Lázadás készülődik a Sarló zászlaja alatt, mert a földesurak, túl magas bérleti díjat kérnek a földekért, amit a bérlők nem képesek kifizetni. Iberin helytartósága rögtön egy pikáns ügyet kap, ahol egy gaz csih kihasznált egy szegény csuh lányt, a bérlője lányát ellenjuttatás fejében szexuálisan használta. Bár Nannának ez a kapcsolat csak előnyére volt, de amikor le merte szólítani az utcán mások előtt a gazdag csúcsfejűt, rögtön bíróságra került az ügy. Innentől egy ironikus tárgyalás veszi kezdetét, ahol a bíró alkalmatlansága miatt személyesen Iberin veszi át az ügyet. Nevetséges okok, indokok, vádak repkednek a levegőben, nem arról vitatkoznak, ami lényeges, számos poénos be- és kiszólás van, de mindezek mögött nagyon is érződik, hogy olyan problémák állnak fenn, amelyek még ma is ugyanúgy léteznek. Csak ma nem egy földesúrnak fizetjük meg a bérleti díjat, hanem sok kicsi sárga csekket a postán, vagy éppen alig bírjuk kikotorni az téli ELMŰ díjak irreális összegét.
A társadalom komoly gazdasági problémáit humoros köntösbe bújtatva tálalják, és ha valaki valamelyik csoportban felismeri önmagát, akkor a saját nyomorúságát tanulja meg kinevetni, mert így talán könnyebb. Az lehet, hogy most a csiheknek könnyebb, de bármikor győzhetnek a csuhok is, mindez addig marad így vagy úgy, ameddig az aktuális hatalomnak ez megfelel és kiszolgálják őt. A csih kivégzésénél, amikor a csuh átveszi a helyét a földbér elengedésének fejében, akkor senki nem kérdez semmit, ha egy fejnek vesznie kell, akkor nekik mindegy, hogy az kié. Ha kell egy bűnös, akkor találni is fognak. Ha eljön a megtorlás ideje, akkor az fog a vádlottak padjára kerülni, aki az éppen akkori vezetőségnek nem hoz hasznot.
Brecht műve ma is megállja a helyét, talán még jobban, mint akkor, persze minden időnek megvan a maga keresztje, mindig vannak, voltak és lesznek csihek és csuhok.
Az osztály jól megoldotta ezt a feladatot, a maximumot nyújtották, nálam jelesre vizsgáztak legtöbben, és aki nem, az sem kapott négyesnél rosszabb jegyet. Két favoritom volt a lányok közül, az egyik Eke Angéla, aki mindegyik szerepében hasonló karaktert formált meg, a kényes, nemtörődöm, de határozott és dögös nőt. Ennek az eszköztárát teljesen kimerítette. A másik nagyon színes egyéniség Mórocz Adrienn, akinek változatos szerepei voltak, de kimagasló alakítást a pénzéhes, számító és rideg apácaként nyújtotta, ahol úgy alkudozik egy emberéletről, mintha az lenne az év legnagyobb üzleti fogása. A fiúk közül Márkus Sándor pókembermaszkos, kétes szexuális beállítottságú népvezérének heves és változatos játéka nyűgözött le.
A díszlet pár iskolai padból állt, amit maguk alakítottak, és igen, a csúcs- és gömbfejeket szimbolizáló úszógumikat majdnem kihagytam, pedig elég intenzíven jelen voltak a darabban, a feledés oka nem véletlen. Nem vagyok elég jártas a zsótéri rendezésekben, még csak bontogatom a szárnyaimat és próbálom ezeket a képeket megfejteni. Egyelőre kisebb-nagyobb sikerrel. De az összkép és az összmondanivaló tetszett. És az is lehet, hogy nem kell mindig mindent megérteni, a részletekbe beleveszni, mert ekkor következhet be az, hogy nem látjuk a fától az erdőt.
További előadások az SZFE-en.
Fotó: Szkárossy Zsuzsa (forrás: SZFE)
