Szenvedélyes vagy hisztérikus?
A nyári szünetem után ezzel a könyvajánlóval szeretném nyitni a 2014/2015-ös évadot. Csak így, színháziasan. Ígérem, előadásokról is írok majd, de most maradjunk egy kicsit a könyveknél, amiben van szó zenéről, színházról és útkeresésről is.
Keresztes Ildikót ezelőtt kb. 2 évvel láttam először egy kisebb koncerten. Nem voltak sokan, de a hangulat hamarosan a tetőfokára hágott. Akkor egy dal nagyon belopta magát a fülembe, és ahogy hazamentem, megkerestem:
„A királyé nem leszek, nem leszek, akkor inkább elmegyek, elmegyek... ” Sokáig a nem felejtettem.
Majd eltelt egy kis idő, és az X-Faktorban láttam újra, mint zsűritagot, aki nem tud mit kezdeni túlcsordult érzelmeivel, így képernyőn keresztül inkább hajazott egy hisztérikára, mint egy higgadt dívára.
És akkor most hogy is került Keresztes Ildikó önéletrajzi könyve a kezembe? Tudni kell rólam, hogy nagyon ritkán olvasok életrajzi könyveket, fiatalon kezembe akadt pár festő élete (Van Gogh, Rembrandt), egész fiatalon pedig Kertész Erzsébet kis csíkos könyveit nyúztam (híres magyar nőkről szólt), de később nem igen volt olyan ember, akinek annyira kíváncsi lettem volna az életrajzára, hogy azt el is olvassam. Mindig inkább előnyben részesítettem egy jó kis regényt.
Ezt a könyvet csak úgy megláttam az irodalmi újdonságok között, és igazából azon akadtam fenn, hogy mit keres az irodalom között? (erre azóta sincs válasz) Aztán csak úgy belelapoztam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már a negyedét elolvastam. Mindketten erdélyiek vagyunk, így kíváncsi voltam rá, hogy ő is romantikus túlzásokba esik-e, pl., amikor a Ceausescu korszakról ír. Nagy meglepetésemre az érára nem pazarolt túl sok oldalt, és nem is sajnáltatta magát oldalakon át az áramkimaradások és a fűtés megvonások miatt. (őszintén, bennem ez nem él annyira durván…) Ez már tetszett. És az is, hogy őszintén kitárulkozik, vállalja önmagát, és azt is, hogy még mindig keresi az útját, de tudja, hogy most már a jó ösvényen halad. A könyvet olvasva egy teljesen más kép jött le nekem Keresztes Ildikóról, és bár a bulvárlapokat nem veszem, amikben az elmúlt években elég gyakran szerepelt az X-Faktoros jelenléte miatt, de azért a címlapokon nekem is sokszor fennakadt a szemem. És bár tudjuk, hogy ezekről a magazinokról ha valamit nyíltan és bátran lehet állítani, hát nem azt, hogy hitelesek, viszont, ha néha csak ránézünk a címlapsztorira, mégiscsak lesz valamilyen benyomásunk, és nem mindig mérlegeljük annak az igazságtartalmát. (sőt legtöbbször nem) A könyvet elolvasva viszont biztos vagyok benne, hogy nagyon sok valótlanság jelent meg az elmúlt években erről a fantasztikus énekesnőről, és abban is, hogy a tévében való szereplés sem adott teljesen hiteles képet róla. Az, hogy szenvedélyes, hogy megéli az érzéseit, hogy mer őszinte lenni, azt mindenki láthatta, de azt nem, hogy ebből mennyi ő, és mennyi az, amit csak egy dobozon keresztül látunk.
Nem akarok a könyv részleteibe belemenni, hiszen aki szereti őt és a művészetét, az úgyis elolvassa, akit pedig irritált, az lehet, hogy pont azért. Megosztó személyiség, de pont ezért izgalmas, lehet őt szeretni vagy nem szeretni. Lehet a könyvét olvasni vagy nem olvasni…
Keresztes Ildikó-Koronczay Lilla: A sokoldalú díva őszinte vallomása
Ulpius-ház Kiadó, 2014
