Nem zsidót szeretni
Gantner Ádám tavaly egy újabb könyvvel jelentkezett, ami nem szerves folytatása az Ősz Jeruzsálemben c. kötetének, de olvasva többször találunk utalást az előző kibuckalandjáról is. Immár eltelt jó pár év, és az író is "megkomolyodott" azóta, de a nők iránti rajongása változatlan maradt.
Főhősünk már úgy tér vissza a Baram kibuc kollektív közösségébe, mint a néha hazajáró vándor. Az első látogatása óta az ő életében is sok minden történt, az internetes társkeresés megszállottja lett, a felgyorsult civilizáció teljesen bekebelezte, amikor úgy döntött, hogy visszatér önkéntesnek abba a zsidó közösségbe, ahol talán, elzárva az hétköznapi élettől és a virtuális tértől, rátalálhat a lelki békéjére, s ezáltal önmagára is.
Pár nap ott tartózkodás után viszont rá kell ébrednie, hogy a nők által rá kötözött rablánctól nem olyan könnyű szabadulni. Lányok itt is vannak, így hamar egy démoni szépség rabigájában találja magát. Jessica, „Afrika lánya”, bogárszemével, éjfekete hajával gyorsan meghódítja őt. A lányban, fiatal kora ellenére, szülői hátterének köszönhetően, egy elkényeztetett és emellett igen határozott, akaratos és makacs nőre talál. Minden olyan tulajdonság megvan benne, ami elég ahhoz, hogy mindenkit kénye-kedve szerint ugráltasson, mégis összejönnek, és úgy tűnik, hogy kapcsolatuk hamarosan révbe is ér. De összeköltözésük után válik igazzá a mondás, hogy lakva ismeri meg az ember a másikat. Az együttélés már messze nem olyan idillikus, de annyira elbűvöli a lány szépsége a főszereplőt, hogy bár a szakítás gondolata egyre gyakrabban felébred benne, mégis győz a fizikai vonzódás hatalmas ereje. Később a lány elhagyja közös otthonukat, és elkezdi tanulmányait Tel Avivban, így kapcsolatuk is sorsszerűen megszakad. Marad újra a magány.
A főhős rádöbben, hogy elmehet akár a világ másik végére is, az még nem oldja meg a problémáját. Kiszakadva a megszokott környezetéből könnyebben talál magára az ember, de a megoldást keresve mindenképpen egy belső utazást is tennie kell, lelki síkon, a fizikai ehhez kevés.
Gantner Ádám új regénye újra betekintés ad egy igencsak zárt, azonban mégis színes kultúra kisebb szeletébe. Izgalmas olvasni arról, hogy milyen is egy kibuc rendszere, hányan, és mennyi helyről érkeznek, és nem feltétlenül vallási hovatartozásuk miatt. Így érkezik ide a szlovákiai magyar lány, Alica is, aki katolikus neveltetés révén nem táplál túl sok rokonszenvet a zsidók iránt, de az ott eltöltött idő alatt szorgalmának és kíváncsiságának köszönhetően megismeri közelebbről történelmüket, és elbillen a mérleg mutatója a Tóra népének irányába. A férfi Jessica hiányán túllépve egyre jobban belemerül az okos és szeretetreméltó Alicával való barátságukba, amely egyre biztosabban halad. De nem hagyja nyugodni vallási különbözőségük, nem tudja, hogy ez mekkora szakadékot jelent. Képesek lesznek-e áthidalni ezt? Működhetnek-e egy családként? Milyen vallású lesz így a gyermekük? Ehhez hasonló gondolatok keringtek benne minduntalan, ami végül megerősítette benne azt, hogy fontos neki ez a lány, vallásától és neveltetésétől függetlenül. Akarja őt, még akkor is ha siksze.
A válaszokat viszont csak az idő adhatja meg, addig is marad a feltétel nélküli szeretet és bizalom.
Gantner Ádám: A siksze
Kiadó: Konkrét Könyvek, 2012