Tündérmese gyerekeknek - Budapesti Operettszínház
Újabb premier volt a Budapesti Operettszínházban. Nem kisebb fába vágták a fejszéjüket, mint Tamási Áron fantasztikus színművének, az Ördögölő Józsiásnak a színrevitelébe. És bár a premierre (szombat) nem jutottam el, de a vasárnap esti előadáson sikerült ott lennem.
Egy ideje nyitok más színházak felé is, és ez egy kicsit megváltoztatta az ízlésemet. Már nem lehet olyan könnyen bármit eladni nekem. Kicsit válogatósabb lettem, kicsit nagyobbak lettek az elvárásaim, és már nem csak kimondottan szórakozni akarok, hanem a darab értelmére és mondanivalójára is kíváncsi vagyok. Ennek köszönhetően sokkal ritkábban látogatom a zenésszínházakat, hiszen számos kisebb-nagyobb színház található Budapesten.
Most mégis megnéztem ezt a darabot, mert mindig kíváncsian nyitok az új felé, és a rockoperett szó hallatán mindenképpen meg akartam tudni, hogy ez pontosan mit is takar. Egyet előre bocsátok: nem tudtam meg.
Nem volt rossz a kezdés, mármint zeneileg, ez a kis székely (népies) beütés egészen különlegesnek tűnt, és azt hittem, a továbbiakban is valami hasonlót kapunk. Tévedtem. Mintha teljesen elvágták volna ezt a szálat. Operett jellege egyáltalán nem volt a darabnak, a rock néhol bekúszott, de ahhoz meg kellően karcos hangú, erős volumenű énekes nem volt. Hiányzott egy egységes dallamvezetés, valami olyasmi, amiből még a második órában is tudom, hogy én az Ördögölő Józsiást nézem.
Nem sokkal a kezdés előtt megjelent egy vidám fiúcsapat, akik „harrypotteres” talárban éppen Odüsszeuszt magoltak, és ha jobban megnéztem volna a jelvényüket, akkor lehet, hogy valamelyik oxfordi iskola emblémáját is felfedeztem volna, miközben a díszlet enyhén székelykapura emlékeztető jellege mégiscsak sejtette, hogy nem Angliában vagyunk. Mindegy, ezen túlléptem, de a fiúk farmerjára vasalt csipkecsodákon már kevésbé. Az ötlet jó, csak ne férfiruhára. A férfi fölsőkkel ugyanez volt a gond. Viszont a tündérek fantasztikus ruhakölteményeket kaptak, némelyik még a főszereplő, Jázmina ruháján is túltett.
Sajnos a karakterek jellegtelenre sikerültek, nem tudtunk meg senkiről semmit, kik ő és hová tartanak, vagy éppen mit akarnak? Az rendben, hogy Józsiás a „valóvilágból” csöppent a meseországba (Tündérország), na de hogyan? Sehol egy szekrény, egy varázsköntös?
Miután Józsiás elnyeri Tündérország legszebb virágának, Jázminának a kezét, az ördögökre pedig rábízzák az országot, miért csodálkoznak azon, ha valami nagyon nem stimmel. Majd pedig hosszasan búcsúzik feleségétől a nászágyon, mert útra kell indulnia, hogy megismerje alattvalóit, de akkor a következő jelentben mit keres még mindig ott? Ha a nép között járkál, akkor hogy nem jutott el a lázongás hozzá?
Úgy éreztem volt benne pár megmagyarázhatatlan és felesleges jelenet.
Vágó Zsuzsinak valószínűleg ez az egyetlen szerepe, ami főszerep, de mégsem az. Annyira nincs dolga a színpadon, hogyha nem viselne koronát, ami mégiscsak megkülönbözteti a többi tündértől, azt hinném, hogy egy közülük, aki véletlenül beleszeretett egy arra járó legénybe.
Vörös Editet pedig megint a felsőteste adja el. Pedig nem muszáj ennek így lennie. Tud énekelni, mégpedig nem is akárhogyan, tud játszani is, mégis mindig egy szexi buja nőt (Miss Saigon) csinálnak belőle, akiből nem látszik ki más, csak a melle.
Szerényi Lászlónak volt már kézenfekvőbb szerepe is. Még azt, hogy székely, és hogy jóvágású elhiszem neki, de az első pár dalnál, amikor fel kellett vinnie magasra a szólamot, hát kínosan gyenge teljesítményt nyújtott, és nem hiszem el, hogy ezt csak én hallom így. Hol vannak a korrepetítorok? Az erős koncentrálás, hogy jó helyre lépjen jó időben is eléggé észrevehető volt. Arról már nem is teszek említést, hogy a koordinációs készsége erősen az enyémre hajaz. Márpedig nekem egyáltalán nincs. Vártam a pillanatot, amikor véletlenül egyszer tényleg oda csattan a tenyere ahová kellene.
Csuha Lajos viszont végre megmutathatta mit tud. Legtöbb szerepében prózája van, vagy egy-két egyszerűbb dalocska, de az Ördögölő Józsiásban az egyik legjobb dalt kapta meg, és egész megdöbbentőt produkált. Gratulálok neki!
Siménfalvy Ágota nem okozott csalódást, és bár a szerepe nem túl komplikált, de a hangja ezen az estén is csodálatosan szólt.
Több szereplőt nem emelnék ki, mert nem igazán maradtak meg bennem, viszont Józsiás pajtása, a Boriczot játszó Gömöri András Máté pár sora igazán meggyőző volt. Miért nem ő kapta a nehezebb dalokat? És még Vizi Mátét (Durmonyás) is kiemelném, aki próbált kicsit vicces lenni, de a szerepe, és legfőképp a szövege ezt nem igazán tette lehetővé.
De mindenképpen szeretnék jót is írni a darabról. Voltak benne jó dalok, amiket máskor is szívesen meghallgatnék. A ruhák pompázatosak voltak – kivéve egy pár férfi jelmezt. Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem, de nem fogom megismételni. Na jó, lehet hogy a másik szereposztással még egyszer. De itt nem a szereplőkkel, vagy nem csak a szereplőkkel volt a gond.
Gyerekeknek ajánlanám, ők bizonyára jól szórakoznak a színes jelmezeken és az ördögök játékán, és az egyszerű szöveg és karakterábrázolás is könnyen befogadható számukra.
További előadások: Budapesti Operettszínház műsora
