A tisztességes lányok
A Városmajori Színházi Szemle immár második versenyelőadásán is túl van, Heltai Jenő A Tündérlaki lányok c. vígjátékon. A Veszprémi Petőfi Színház egy estére felköltözött a fővárosba, hogy betekintést engedjen nekünk a vidéki színjátszás rejtelmeibe. A Black Comedy után egy újabb vígjátékot kaptunk…
Az egyik legnagyobb problémám, hogy ha meghallom a vígjáték szót, akkor mindenképpen arra készülök, hogy akkor én most itt jó sokat és jó nagyokat fogok nevetni. Valahogy ilyen elképzeléssel indultam A Tündérlaki lányok c. előadásra, kicsit felkészületlenül. Bevallom nem olvastam Heltai Jenő eme remekművét, és a darabot sem láttam korábban.
Az első felvonásnál kicsit fura volt szembesülni azzal, hogy vicces próbál itt-ott lenni, és elhangzanak a poénok, de valahogy nem jön át. Ezzel már majdnem lemondtam a vígjátékról, de kellemes meglepetésemre a második felvonás már valóban kacajokat csalt az arcokra, és nem csak az a jelenet volt könnyekig nevettető, amikor a báró megígéri, hogy közbenjár a miniszternél, hogy Boriskának is rendeljenek ki egy kis trafikot.
A történet még az operett világában is jól megállná helyét, gondoljuk az elején, az idősebb lány feláldozza magát a családjáért: a gazdag bankár-báró szeretője lesz, aki ezért cserébe Boriska anyjának és három húgának is bőséges apanázst nyújt. Az sejthető, hogy a lány valamikor talán kislányos rajongással viseltethetett a báró iránt, és nem volt ez egy óriási kényszer, de az idő és a benne is végbemenő változások lassan megváltoztatták az érzéseit, és beleszeretett egy korban sokkal inkább hozzá illő ifjúba. A gond csak az, hogy ő már a báró kitartottja, az ifjú pedig költő, ráadásul lírai, tehát nincsen semmi pénze. Viszont helyette felajánlja a lány becsületét, feleséggé tenné. És hogy mennyire örülnek a testvérei, akik időközben teljesen rászoktak nővérük teljes kiszipolyozásra? Megkönnyebbül ez anya, ha lányát végre boldognak láthatná? Borcsa elfogadhatja-e kisebbik húga, Sára áldozatát, aki képes lenne átvállalni a régi viszonyt? A lány ezer kérdéssel találja szembe magát, miközben a szerelme is sürgeti a válaszadást.
Nagyon hangsúlyos a darabban család életmódja és képmutatása, a lehetséges frigy hatására pedig még jobban kivillantja mindenki a foga fehérjét, hogy mindenki tisztán láthassa, mit is jelent igazából tisztességtelennek lenni.
Három alakítás maradt meg bennem. Kéri Kitty érett és nőies Borcsája, Eperjes Károly bohém figurája, a görcsösen fiatalos báróé és a fiatal, esetlen és kissé naiv Trokán Anna Sárája.
A díszlet is sokatmondó volt. Az első két felvonásban igazi tündérlakot láttunk, a sejtelmes függönyök és csipkék sokaságában, a fehértől a barackrózsaszínig merészkedtek el a színekkel, ellentétben az utolsó felvonással, ahol már a tisztaságnak nyoma sem volt. A tűzpiros falak, a vágy és a kéj szimbólumaként, erre csak ráerősített a két aktfestmény, Ádám és Éva. A kiűzetett Ádám „néha” felálló fallosza tökéletesen éreztette a báró és laka romlottságát.
A Veszprémi Petőfi Színház előadása, Guelmino Sándor rendezésében keserédes hangulata ellenére is egy kellemes estével ajándékozott meg minket.
Szereplők:
Özvegy Bergné – Csarnóy Zsuzsanna
Boriska – Kéri Kitty
Olga – Terescsik Eszter
Manci – Dobra Mária
Sári – Trokán Anna
Malvin néni – Bajcsay Mária
A báró – Eperjes Károly
Pázmán Sándor – Gémes Antos
Petrencey Gáspár – Tóth Loon
Pista – Keresztes Gábor
Fotó (forrás): Petőfi Veszprémi Színház
