Könnyű préda könnyedén tálalva
A Liliomfi után megint egy kellemes kis vígjátékkal találkoztam a Városmajorban, és bár a Könnyű préda nincs beválogatva a Színházi Szemle versenyelőadásaiba, én mégis szívesen díjaznám. Már többször említettem, hogy elég nehéz jó vígjátékot találni (mint néző), és hogy általában az utolsó felvonás húzza ki a csávából az előző kettőt vagy éppen egyet.
Lőrinczy Attila darabja nem ilyen volt. Az előadás ment előre magától, és nem kellett szorongva arra várni, hogy mikor lesz végre egy poén, ha már komédiára neveztünk be.
A történet egyszerű: a dúsgazdag vállalkozó élete 68-adik évében meghal és fiatal felesége előtt kinyílik a világ. A halotti toron összegyűlik a család és pár jó barát, és az először megemlékezésnek induló nap kezd egyre inkább más irányt venni. Nemcsak a vagyon felett kezdenek el kisebb vitákba bonyolódni, hanem az özvegyre is egyre többen jogot formálnak.
Ezen a kis családias halotti toron több érdekes karakter vonult fel, ilyen a megboldogult felesége, Klárika, aki alig múlt 40 éves, de még mindig a harmincasok üdeségével bír, és az egykori szépségkirálynői (harmadik helyezett) és szinkronúszói emlékével vigasztalódik. Tizenhat évesen hozzáment a már akkor is idősnek számító milliárdos „üzletemberhez”, és ezzel neki adta legszebb éveit. A nő most átírhatná fiatalkori botlását és a pénz helyett végre a szerelmet választhatná, de az sem biztos, hogy helyrehozna bármit. Pikali Gerda Klárikája vérbeli nő, néha együgyű, de megvan benne az a nőies vonzerő, hogy aki egyszer megpillantja, az örökre a hatása alá kerül. Így járt a volt férj nőgyógyász-főorvos barátja is, Dr. Zám, aki mint kiderül, évek óta vár rá. Balikó Tamás orvosa a finom értelmiségi kategóriába sorolható, aki minden helyzetre tud a világirodalom klasszisaiból idézni egy verset. Vele ellentétes az elhunyt szintén jó barátja és cégtársa, Richter úr, akiből minden úri modor hiányzik, nyersessége, harsánysága állandó sértések forrása. Bezerédi Zoltán kitűnően hozta a Kádár korszakból itt ragadt öreget. A legkomikusabb figura az elhunyt középkorú fia volt, Misike, Kelemen József játékában. A mindig részegségben, alkoholmámorban révedő férfi állandóan a humor forrása. Hihetetlen lazasággal és őszinteséggel dörgölte a társaság orra alá mindazt, ami a többiek képmutatása mögött lapult. De szintén szerzett pár vidám pillanatot a nagyszerű Margitai Ági, aki testvére halála után szintén reménykedett egy kis örökségben, ami talán megszabadítja nem túl komoly munkájától, a telefonos jóslástól.
Néha dalra is fakadtak a szereplők, amit többnyire akár el is hagyhattak volna, bár Misike és Floridából hazatérő barátja, Patek (Sarkadi Kiss János) Majka balladája az előadás csúcspontja volt. Véget nem érő röhögésbe torkollt.
A darab sokféle társadalmi problémával foglalkozik, de csak felszínesen, részletekben adagolva, nem hagyja a mondanivalót a humor és a szórakozás rovására elharapódzni.
Kellemes és tényleg vidám meglepetéssel örvendeztetett meg a Szentendrei Teátrum és a Szabad Tér Színház előadása.