A legszebb kismama
Amikor utoljára készítettem vele interjút, akkor még csak egy csodás lány volt a kifutóról, de már akkor is szembetűnt, hogy sokkal nőiesebb, mint a modellek általában. Volt benne valami, ami megjegyezhetővé tette, amiért kitűnt, amiért rá esett a választásom. Azt nem sejtettem, hogy nemsokára nemcsak, mint gyönyörű nő, hanem mint anyuka mosolyog vissza ránk a címlapokról. Újból a szépséges modellt, Ebergényi Rékát kérdezem.
Mikor utoljára beszélgettünk, akkor már céloztál arra, hogy a modellkedés utáni időszakra jó pár terved van, és a családalapítás is foglalkoztat. Bevallom, akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar címlapon látlak, mint kismamát. Muszáj megkérdeznem, tervezett baba volt, vagy ő döntött úgy, hogy megajándékoz titeket?
Ebergényi Réka: Nem terveztük, hogy most családot alapítunk, bár sokat emlegettük a témát az együtt töltött évek alatt, mégsem határoztuk el magunkat. Ezzel együtt egy percig sem volt probléma a hír, hogy várandós vagyok, mind a ketten nagyon örültünk a párommal. Azt gondolom, hogy hacsak az ember még nem túl fiatal, vagy nem túl öreg a gyerekvállaláshoz nincs tökéletes időzítés, egy ilyen ajándéknak mindig örülni kell, akkor is, ha a feltételek nem a legideálisabbak. Alkalmazkodni kell az új helyzethez, és úgyis elrendeződnek a dolgok az idő múlásával.
Végleg lezárod a modellkarriered, vagy amint a kislányod nagyobb lesz, visszaszállsz a "ringbe"?
E.R.: Nem szeretném teljesen feladni a modellkarrieremet, miért is tenném, ha még vannak lehetőségeim? Ez egy igen nagy kiváltság az élettől, szeretném addig csinálni, amíg csak lehet. Nyilván nincsenek illúzióim a lehetőségeimről, hiszen már a harmadik ikszben járok, ami tulajdonképpen nem rossz kor, de azért lássuk be, hogy ez a szakma a 18-25 éveseké. Én is ebben az életkorban voltam a csúcson, habár, ha valaki vigyáz magára, nagyon szuper munkákat kaphat harmincon túl is. A babám már 9 hónapos, és jelenleg Londonban vagyunk, a jövő héttől kezdem is a castingokat. Meglátjuk mi sül ki belőlük, de én úgy érzem, menni fog, a testem nem változott sokat, egy kis edzés, és minden a helyére kerül, talán kicsivel több alvás jót tenne, de ilyen nagy babával már sokkal könnyebb, és talán pihenni is több időm jut.
Milyen érzés Marát címlapon látni? Félted attól, hogy esetleg később a nyomdokaidba akar lépni?
E.R.: Természetesen nagyon jó érzés őt a címlapokon látni, ilyenkor csak úgy dagadok a büszkeségtől. Nem tartok attól, hogy ha nagyobb lesz, érdekelni fogja őt a modell divatvilág, nem akarok ráerőltetni semmit. Már most kilenc hónaposan is igazi kis személyiség, szereti a tükröt, imád benne pipiskedni, és amikor fotózzuk, mozdulatlanná válik, mintha éppen a legideálisabb pózát gyakorolná. Szerintem, ha egy fiatal lányt jól menedzselnek, akkor nem kell félteni. Igaz, hogy ennek a szakmának is megvannak a buktatói, de melyiknek nem? Ezzel együtt rengeteg élményt és tapasztalatot gyűjthet az ember, nem beszélve arról, hogy már fiatalon megalapozhatja a jövőjét. Ha a lányomat ez érdekelni fogja, majd megtanítok neki mindent, amit erről tudok, és igyekszem őt mindenben felkészíteni és segíteni.
Mi az, ami a leginkább hiányzik a modellkedésből?
E.R.: Az utazás, az állandó változás és a kaland. Amikor aktívan dolgoztam, nem nagyon volt olyan, hogy két hetet egy városban, vagy akár országban töltöttem volna. Bármilyen furcsán is hangozhat ez egyeseknek, én nagyon élveztem azt, hogy mindig máshol ébredek. Számomra ez kaland volt, ezért is rendeztem be magamnak egyszerre három otthont, New Yorkban, Londonban és Budapesten. Igaz, nem gondoltam volna, hogy valaha hiányozni fognak a repterek, de a múlt héten jöttem rá, hogy mégis, amikor Marával nekivágtunk kilenc hónap aktív babázás után a londoni utunknak, és újra otthon éreztem magam. Bár a repülés maga még mindig nem a kedvencem, a bezártságot is nehezen bírom.
New Yorkot még jóval Mara születése előtt otthagytad, hogy minél többet lehess együtt a pároddal Londonban. Ha jól tudom, Magyarországon adtál életet kislányodnak. Hol képzelitek el a közös életeteket?
E.R.: Igen, New Yorkból elköltöztem Londonba a páromhoz, hogy végre közös helyen legyen a bázis, és nem sokkal később kiderült, hogy terhes vagyok. Ennél ideálisabban nem is jöhetett volna ki a lépés szerintem. Egy fejezet lezárult, és egy másik kezdődött. Mara Budapesten született, szerettem volna közel lenni a családomhoz, és több szempontból is ezt preferáltam London helyett. Számomra kényelmesebb választás volt otthon szülni és kisbabát ápolni olyan körülmények között, amit teljes mértékben ismerek. A jövőt viszont már itt, Londonban képzeljük el, párom hazájában. Ezzel együtt gyakran fogunk hazalátogatni, ahogyan azt eddig is tettem.
Szeretnétek kistestvért a közeljövőben? Vagy egyelőre kiélvezitek a szülői gondoskodást Marán?
E.R.: Most még ez az egy baba is a világ legnagyobb feladatának tűnik számomra. Ami ugye nagyon hálás feladat, de kimeríti az erőtartalékaimat. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt megállunk, szeretnék meg legalább egy gyereket, ha úgy hozza a sors, többet. Szerintem nincsen is jobb egy nagy családnál, ahol hatalmas a hangzavar és mindig zajlik az élet. Most még pici Mara, nekem is kell a pihenő, de ha úgy hozná a sors és újra babát várnék, gondolkodás nélkül vállalnám. Erre az esetre már be is biztosítottak magunkat, és már van is név, amit választottunk..
Már a múltkor beszéltünk arról, hogy számos terved van a jövővel kapcsolatban, amik hamarosan letisztulnak benned. Ez mára sikerült, vagy még mindig teljesen leköt a kislányod?
E.R.: Mindig van valami projekt, amin ügyködöm, bár mostanában nem jut annyi időm más dolgokkal foglalkozni, a babázás valóban betölti szinte az egész napomat. Befektetés céljából vettem egy gyönyörű ingatlant a spanyol tengerparton, amiből jól menő üzletet próbálunk a párommal csinálni. Egyelőre ez volt az első nyári szezon, amiről bár eléggé lecsúsztunk, de a ház felújítása után kiadható volt és volt is rá kereslet. Van meg mit szépíteni rajta, de ez a legizgalmasabb része a projektnek. Ezen kívül készülőben van egy könyv, amit a terveim szerint szeretnék még májusban a polcokon látni. Tulajdonképpen az önéletrajzi kötet lenne, amiben írok a modellvilág szépségéről és buktatóiról. Címet még nem árulok el.
Fotók: Ebergényi Réka facebook
