A donor
Lissa Price-nak A testbérlők c. könyve akár ezt a címet is viselhetné, hiszen a spóraháború után a képviselő nélkül maradt gyerekek azok, akik donornak jelentkeznek az Elsőrendű Állomásokra, a szebb és biztonságosabb jövő reményében. Röviden és tömören ez a lényeg.
A Testbérlőket a Y.A. (Young Adult Fiction) kategóriába sorolják Amerikában, nálunk pedig fantasynek (Alexandra) vagy krimi-thrillernek (Libri) nevezik, én meg úgy gondolom, hogy a sci-fi műfajába illik bele a legjobban. Több helyen is az Éhezők viadalával hasonlították össze - sőt a könyv hátsó borítóján is méltó utódjának nevezik -, jelezve, hogy ez a fiatalabb korosztályt szólítja meg és ezt könnyedebb nyelvezete is alátámasztja.
Akkor most vegyük szép sorjában: szerintem a nyelvezete nem sokban különbözik az Éhezők viadaláétól, mert valljuk be, azért ott sem bukdácsoltunk a nyelvi szójátékok és a barokkos körmondatok rengetegében és a mély gondolatok sem vettek rá arra, hogy órákon át filozofikus fejtegetésekbe bocsátkozzunk. A korosztály dolog ma már elég kényes téma, az x, y és z generációk világában embere válogatja, hogy ki mit tart felnőtt vagy éppen ifjúsági irodalomnak. Sokan azt is felrótták, hogy túl felszínesek a karakterek, sok minden nincs túl mélyen kidolgozva, vagyis van pár dolog, amit homály fed. Ebben van némi igazság, de mivel úgy tudom, hogy az írónő két részesre tervezte, ezért gondolom pár dolgot a második részre hagy.
A történet főhőse Callie, aki a spóraháború után szülők nélkül marad, ráadásul hétéves öccse ellátása is rá hárul és persze legjobb barátjára, Michaelre. Viszont van a testbank, aki ilyen fiatal, szép és egészséges, törvényes képviselő nélkülieket környékez meg és vesz rá arra, hogy a szép korúaknak - akik akár 150 évesek is lehetnek - adja kölcsön hamvas testét, mindezt egy speciális eljárás után (plasztika, hegek eltüntetése), egy komoly szerkezet segítségével.
A lány eleinte ódzkodik, sőt undorodik még annak gondolatától is, hogy más használja a testét, bár ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a nyomorból kitörjön, és ne kelljen bujdokolnia a rend éber őrei elől, akik ha elfogják, akkor egy borzalmas intézetbe zárják, ahogy sok más utcán élő gyermeket is. Végül Callie mégis elvállal egy bérletet, ami három alkalomból áll, azért, hogy beteg kisöccsét, Tylert megmentse. A tuti biztos rákapcsolódásról kiderül, hogy mégsem annyira perfekt és az egyik alkalommal meghibásodik, így a dúsgazdag bérlője a testében ragad. A lány ekkor tudja meg többek között azt is, hogy sem a „gazdája”, sem a testbank szándékai nem túl tisztességesek. Innentől a cselekmény pörög, állandó csapások érik és a legváratlanabb pillanatokban derül fény a miértekre. Időközben a szerelem szele is megcsapja, igaz, ez eleve halálra van ítélve, hiszen óriási a társadalmi különbség.
Felmerül a kérdés, hogy Callie helyt áll-e ebben az új helyzetben és mit tehet, ha kiderül a teljes igazság?
S mivel Lissa Price már megírta a folytatást, nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy jó pár kérdés marad válasz nélkül.
Több kritikával ellentétben én mégis kíváncsian várom, hogy ez a disztópikus világ visszatérjen és fellebbentse a fátylat mindenről, még akkor is, ha nem éppen Huxley vagy Dan Simmons könyveinek kidolgozottsága áll a történet mögött, de mindenképpen izgalmas és kikapcsoló.
Lissa Price: A testbérlők