Like Me!

    … szemben az EMKE cigánya zenél

   Az Őszi Budapest Fesztivál helyébe lépett Budapest Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál (2012. október 5-14) igen izgalmas programokat gyűjtött össze erre az egy hétre, hogy az őszi borongós napokat színesebbé tegye. Így került bemutatásra kortárs írónk, Garaczi László zenés darabja, az EMKE – volt egyszer egy kávéház október 6-án a Thália Színházban.

   EMKE… sokunkban kellemes emléket idéz fel, kinek ezért, kinek azért. Az EMKE Budapest szívében álló híres kávéház volt, amely a művészek kedvelt találkozóhelye volt. Kétszer is újjá kellett építeni, de mindig sikerült a jól megszokott hangulatot is visszacsempészni a romok alól. A titka sokak szerint az volt, hogy az akkori tulajdonos, Wassermann Jónás, majd később a fia, Mór is a kor legnagyobb cigányprímásait szerződtette. Ez a Tháliában bemutatott zenés játék alaptörténete is: Wassermann Móric cigányprímás versenyt hirdet, ahol két jelentkező van, budapesti Farkas Pali és nagyváradi Rácz Gabi.

   Több történet, több idősík között ugrálva adják át a nézőnek azt az életérzést, amit anno az EMKE jelentett, miközben a történelmi hátteret is szemléltetik. Az előadás eleje kissé nehezen indult be, sok mesélés, kevés történés. Ijesztő volt az, hogy talán azt a dokumentarista jelleg marad mindvégig, mert mondjon bárki bármit, azért megyünk színházba, hogy azt élvezzük, átéljük, beleéljük magunkat. Az első jó fél órán átlendülve már a történetmesélés is átesett a holtponton és beindult. Érdekes volt a színek változásával mindig új egy-egy cselekményszálat fölvenni. A legjobb pedig az volt, hogy a legvégére mégis egy kerek és érthető fonallá állt össze. Zavaró volt viszont az, hogy bár zenés darabnak van titulálva, túl sok dal nem volt benne – és ez nem is gond, mert a prózai részek ellensúlyozták –, de az, hogy komolyabb dalok előadói nem rendelkeztek túl sok muzikalitással, az annál inkább. Elég nehéz volt elhinnem Rácz Gabi karakteréről, Fátyol Kamilla alakításában, hogy ő egy vérbeli cigánylány, aki anyja, a hercegnő szépségét, és apja, a cigányprímás zenei tehetségét örökölte. A szépség résszel nem is volt gond, de a dalában lévő tüzesség még kihunyt azelőtt, hogy meggyújtották volna. Játéka is picit mesterkélt volt, de nem túlzottan. A másik két női szereplő, Koltai Helga és Gubás Gabi remekeltek a színpadon. A legnagyobb játéktere határozottan Gubás Gabinak volt, aki mindvégig negatív hőst alakított fantasztikus hitelességgel. Elhittem neki, hogy ő Irma, a kávéház pénztárosa, akinek minden álma mindent megkaparintani, és aki elég ügyes ahhoz, hogy minden női eszközét és fortélyosságát kijátszva ezt meg is valósítsa. Cserhalmi György és Nagy Péter mellett kétségtelenül az ő játéka volt a legkimagaslóbb.

   A látvány szervesen illeszkedett a darabba, a puszta csatatere, az EMKE kávéháza, a cigányputri vagy a várost átszelő fiáker mind-mind autentikus volt.

   A történetet az tette meseszerűvé, hogy népmesei elemekkel tűzdelték, és azt szürreális köntösben tálaltak: festékkel összekent zsákokba bújt manók – ráadásul éppen három - , békafejjel rohangáló ősember és átkokat szóró boszorkány megjelenése a Gellért-hegyen. Viszont a frontvonalon lévő katonák behozatala érzékelteti, hogy itt nagyon is valóságos dolgokról van szó. A mese és valóság keveredése közepette is jól érzékelhető, hogy ez még az a letűnt korszak, ahol cigányok, magyarok és zsidók igenis megfértek egymás mellett. Ha csak egy előadás erejéig is, de jó látni, hogy élhetünk egymás mellett, sőt akár egymással is.

   Az EMKE zenekara a színpadon annyira beleolvadt a darabba, hogy amikor a színészek helyett valamelyik zenész húzta el a nótáját, akkor egyáltalán nem éreztük „zsenántnak”.

   Kicsit bepillanthatunk az EMKE-ház aranykorába, és bár a történelmi hitelességgel nem igazán törődtek, de ha a rendező, Bagó Bertalan fő célja a hangulat megidézése volt, akkor az sikerült.

   Jól éreztem magam az EMKÉ-ben egy kávé és egy pohár vörösbor társaságában.

Szereplők:

Koltóy főhadnagy / Wassermann Móric, az EMKE tulajdonosa: Cserhalmi György

Olga / Fruzsina, Móric felesége /Rácz néni: Kolti Helga

Paulina / Irma, kasszírnő / Bonga /Drégely hadbíró: Gubás Gabi

Janka / Rácz Gabi prímás / Clara Ward, hercegnő: Fátyol Kamilla

Vasadi (- Wassermann) János /Trilla: Nagy Péter

Agyibagyi / Járomi doktor /Fuvaros: Both András

Altiszt / Hibácskai pincér / Egy vendég (versírás-jelenet) / Rácz bácsi: Hunyadkürti István     

Buláki / Durmoll / Farkas Pali:Mészáros András

Cséri  / Muki / Rácz Pista(Rácz Gabi apja)  / Oroszlán Gyula  /Atus: Szegezdi Róbert

EMKE zenekara

Zene: Horváth Károly; Dramaturg: Lőkös Ildikó; Látvány:  Vereckei Rita; A rendező munkatársa: Benedek Albert

 Rendező: Bagó Bertalan

További Fesztivál programok:

Amikor a gyorsaság nem elég lassú

Szerdán (október 3) immár harmadik alkalommal tartott órát a Vígegyetem az idei évadban. Elfoglaltságaim miatt az előzőről ellógtam – Spiró György: Príma környék – de az új Brecht darab beszélgetésén már ott voltam.

Örömömre újra egy próbára csöppentünk be, most viszont a Nagyszínpad adott helyett a Jóembert keresünk c. zenés színműnek. Bánatomra viszont a tíz színből csak a hetedikbe leshettünk bele egy kicsit. Michal Dočekal, a szlovák rendező instruálásainak is szemtanúi lehettünk és azt is érdekes volt látni, hogy milyen az, amikor minden kétszer hangzik el. Kérdezni is lehetett az alkotóktól és színészektől, és bár a bátorságom megint az inamba szállt, de ilyenkor kíváncsi lennék, hogyha a rendező éppen mérges és kiabálás közben a hajszálait tépkedi, akkor a színpadon lévők kire haragszanak: rá vagy a tolmácsolóra, Szabó G. Lászlóra?

Fantasztikus érzés ilyen kis kulisszatitkokban részt venni, mert sok újat is tanulhatunk, például azt, hogy létezik operafólia. Persze eddig is láttuk, de szerintem nagyon sokan nem tudtuk, hogy így nevezik. Ez az a fólia, amely általában a hátsó takarásban van és egy homogén hátteret biztosít, amelyre bármit lehet vetítetni.

Sokszor megmosolyogtatók voltak a rendező, Michal Dočekal beszólásai is: „a gyorsaság lassúbb legyen” vagy a „mindenki bögréjében van valami pénz, tegyétek hallhatóvá”, „miért álltatok ki a sorból, ennyi, nektek már nem is kell fizetés?”. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor nem kuncog a bajsza alatt. A kis részlet is meggyőzött arról, hogy látnom kell a teljes darabot, amely tartogat még sok meglepetést. Közülük egyet Eszenyi Enikő elárult, de ígéretet tettünk, hogy nem beszélünk róla.

A beszélgetésben részt vettek Eszenyi Enikő, Lukács Sándor, Mészáros Máté, Lengyel Tamás és Fesztbaum Béla, Telekes Péter és Molnár Áron is.

Aki tehát tudni akarja a művésznő, Eszenyi Enikő titkát, az mindenképpen nézze meg az előadást.

Előadás időpontok ITT megnézhetőek.

Fotó: Piros Csilla

Plakát: Vígszínház

Harmadik nap Párizsban

Azt mondják, Párizsra legalább egy hetet rá kell szánni vagy inkább bele se vágjunk. Én azt mondom, hogy ha nem vagyunk eleresztve anyagilag, akkor három napra is érdemes kiutazni. Nyáron a turisták minden nagyobb várost elárasztanak, így van ez a szerelmesek városával is. Szerintem a nagyvárosok meglátogatására a legjobb időpont a késő tavasz vagy a kora ősz. Májusban Párizs gyönyörű, nem túl forró, de azért a fázástól sem kell félnünk.

LÁTNIVALÓK

Az utolsó nap mindenképpen be kell ülni egy meghitt kis kávézóba egy reggeli croissant-ra és egy kávéra, érdemes olyan helyet választani, ahol ezeket a finomságokat helyben sütik. A francia péksütemények felülmúlnak mindent, aki egyszer megkóstolja, az úgy érzi, hogy amit eddig evett, az valami silány utánzat volt.

Les Puces de Saint - Ouen bolhapiac - na ez az a hely, ahová még véletlenül se menjünk el, még akkor sem, ha kedvenc  útikönyvünk ajánlja. Lehet, hogy valamikor tényleg ez volt a funkciója, de ma már teljesen kínai piac jellegűvé vált, ahol a turistákat akarják lenyúlni iszonyú gagyi utánzatokkal.

Eljutás: a 4-es metróval a Porte de Clignancourt állomás, Boulevard Ornano kijárat.

Marché Mouffetard / Mouffetard piac - a fentebb említett piac helyett válasszuk inkább ezt. A latin negyedben található zöldség- és gyümölcspiac, ahol, ha szerencsénk van, akkor a közelben lévő éttermek séfjeivel is összefuthatunk, akik itt szerzik be a friss alapanyagokat.

Eljutás: 7-es metró: Censier Daubenton megálló. 

Opera / Palais Garnier - Egy grandiózus épületegyüttes, amelyen minden oldalról be kell járni, mert lélegzetelállító díszítések vannak rajta. A bejáratnál pedig minden nagy zeneszerző szobra megtalálható. Kihagyhatatlan, aki pedig több napra megy, annak érdemes a belsejét is megtekinteni.

Eljutás: Gyalog a Szajna partján, a Louvre mögül az utcákon. Metróval a 3-as, a 7-es, és a 8-as vonal lesz a megfelelő és az Opéra megállóhelynél kell elhagyni a járművet.

La Fayette - Tudni kell róla, hogy van külön férfi és női La Fayette áruház. Külseje nem is sejteti, hogy a belső tér milyen gyönyörű. Ha ide belépünk, akkor elsőre el sem tudjuk dönteni, hogy a Dior, Yves Saint Laurent vagy éppen a Gucci legújabb kollekcióját csodáljuk meg vagy az épület csodálatos ornamentikáját. Szinte olyan, mint egy belső szentély.

Ha a ruhakölteményeken túlléptünk, akkor még mindig ott van a Gourmé élelmiszerbolt, ahol a bőség zavara fogad minket. Megtudhatjuk, hogy a nagyra tartott divattervező, Jean Paul Gautier nem csak a modelleket, hanem a Coca-Cola palackjait is képes felöltöztetni. 

De vásárolhatunk itt szemet gyönyörködtető süteményeket vagy frissen mért rákot és polipot. S bár nem épp Franciaország híres a pasztáiról, hanem Olaszország, de itt is a szivárvány minden színében, alakjában és méretében pompáznak a tészták.

Ezenkívül, az élelmiszerbolton belül a világ számos konyhájának különlegességére elcsábulhatunk, a szakácsok által helyben, frissen készített ételek kerülhetnek a tányérunkra.

Eljutás: (40, blvd Haussmann) Metróval: a 7-essel vagy a 9-essel vonal: Chaussée d'Antin - La Fayette megálló. A 3-as, 7-es, 8-as vonal az Opera állomás lesz a nyerő. A RER A-val az Auber megállónál kell megszakítani az utat.

Forum des Halles - 5 szintjén mintegy 180 üzlet található, ahol a ruháktól a műszaki cikkeken át minden megkapható, éttermek és mozi is található itt. Az árak viszonylag kedvezőnek számítanak az igencsak drága Párizsban.

Eljutás: Cím: 101 Porte Berger - CIDEX 274. Metró: 4-es metró: Les Halles megálló. 1-es, 4-es, 7-es, 11-es, 14-es metró: Chatelet állomás. RER A, B, D: Chatelet-Les Halles megálló.

Első nap ITT olvasható!

Második nap pedig ITT!

Párizsi kisokos

Paris Visite árak (1-3 zóna- metrók, hajnali 5:20 és éjjel 1:20 között)
3 nap: 21,60 Euró

Fontos telefonszámok:

• Párizsi magyar konzulátus: 92, rue Bonaparte, 75006 Paris. Telefonszám: 01-43-26-06-44
• Mentők (Samu): 15
• Rendőrség (Police): 17
• Tűzoltók (Pompiers): 18
• Elveszett vagy ellopott hitelkártyák ügyében: 01-42-77-11-90

Párizsi ételek

Cuisses de grenouille - békacomb fokhagymás vajban

Escargots a’la Bourguignonne – főtt burgundi csiga, saját házába visszatöltve

Ami du Chamberlin, Tomme de Chevre - sajtok

Parisien baguette – ementális-sonkás bagett

Fontos buszjáratok

• 29-busz: Metró-Gare St-Lazare; Opera Garnier-Pompidou központ
• 69-busz: Metró- Bastille vagy St Paul- Musée du Louvre-Invalidusok (Pont du Carroussel) -Eiffel-torony/Champs de Mars
  
• JÓ UTAZÁST MINDENKINEK!

Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk

Beiratkoztam az egyetemre, a Vígegyetemre. Nem, nem írtam el. Ilyen is van.

A Vígszínház egy egészen új műfajba kezdett, egyetemet alapított a kíváncsiskodó nézőknek, azoknak, akik nem csak a kész művet akarják látni - az előadást -, hanem az alkotó folyamatba is bele akarnak pillantani.

Idén is folytatódnak tehát a Vígegyetem beszélgetései, ahol a nézők is kérdezhetnek, véleményt alkothatnak és bármit megtudhatnak a darab születéséről az alkotók szájából. Az új előadásokhoz és az éppen soron lévőkhöz kapcsolódóan havonta több „szemináriumon” is részt lehet venni.

2012 szeptember 29-én Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk c. művét elemezhettük, amely 1987-ben jelent meg, s mint hamar kiderült, Esterházy Péter volt az igazi szülőatyja. A regényben Csokonai Lili, a fiatal, hamvas és szépsége teljében lévő lány meséli el rendkívül hétköznapi, már-már elcsépelt történetét. Esterházy nyelvi bravúrosságát a Sopsits Árpád rendezte Tizenhét hattyúk c. monodrámában vitték színre a Házi Színpadon, Falussy Lilla dramaturgiájával.

A jelenlévők egy csodálatos ajándékot kaptak, ugyanis nemcsak egy beszélgetést, hanem a teljes előadást (próbát) láthatták. Az egyszemélyes daraboktól mindig félek egy kicsit, mert nagyon nehéz dolga van annak az egy színésznek, nem egyszerű száz percben olyat nyújtani, ami a színpad túloldalán lévőket leköti, jobb esetben még élvezik is. Majsai-Nyilas Tünde Csokonai Lilijének ez sikerült. Olyan intenzitással volt jelen a színpadon, hogy nem lehetett nem rá figyelni, nem vele élni és érezni. Teljesen magával húzott és cibált végig a történeten. Lecsupaszította önmagát, másfél órás metamorfózisa bravúros volt: a fiatal, egészséges és kedves lányból a századik percben egy megkeseredett nyomorék lány lett, akit átvert az élet. A hattyú, aki a baleset miatt rút kiskacsa lett. A fényeffekt és az a kevés tér-díszlet trükk csak még rátett egy lapáttal a színésznő dinamikus játékára.

Esterházy barokkos körmondatait, ízes tájszólását jól átültették, lehámozva itt-ott, ezzel a történetet hozva az előtérbe. Csokonai Lili megelevenedett, kilépett a regényből és elhozta tragikus szerelmi történetét. Érdekelt Lili sorsa, mindent tudni akartam róla, és ő ezt észre is vette, néha visszakérdezett, csillogó szemmel várta a reagálásom. Találkozni fogok még vele, ezt tudtam, amikor kiléptem a Házi Színpad terméből.

Október 5-én, este fél nyolckor a Vígszínházban.

Fotó: Piros Csilla