Like Me!

      Dan Simmons is hamarosan érkezik

    Igaz, hogy még csak a nyár közepénél tartunk, de nem árt résen lenni és már most tájékozódni az őszi könyvújdonságokról. Az Agave Kiadó nem tétlenkedik, és még időben meghirdeti hamarosan megjelenő olvasmányait.
    A nyáron még a polcokra került John Scalzi nagy sikerű sorozatának harmadik része, Az utolsó gyarmat.
Augusztusban Georges Simenon eddig kiadatlan Maigret sorozata is újabbal bővül, sőt, egy roman-dur regénnyel is gazdagabbak lehetünk.
     A legnagyobb durranás talán Dan Simmons Hyperion Cantosának negyedik része, az Endymion felemelkedése lesz, amit számos sci-fi rajongó vár már türelmetlenül.
De legalább  akkora olvasótábora van a sikeres krimiíró, John Le Carrénak, aki szintén új regénnyel debütál, a Törékeny igazsággal. És szintén idén, még novemberben, újabb könyvének jelenik meg moziváltozata, Az üldözöttnek. Könyvrajongók, filmrajongók, legyetek résen!
    Végül, de nem utolsósorban, a többi nagy, mára már klasszikusnak számító szerző is visszatér, mint Christopher Moore, Laurell K. Hamilton vagy Dennis Kenzie.

   Fotó: Dan Simmons (fent balra; forrás: Agave Kiadó)

A Színházi Kritikusok Céhe idén 33. alkalommal nyújtja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját. A céhtagok legalább évi kilencven premier megtekintése után voksolhatnak, s aki a legtöbb szavazatot kapja, az viheti haza a díjat. A tizenöt kategória mindegyikében három-három jelölt verseng, s hogy ki kapja meg a díjat, az csak 2013. szeptember 22-én, a Trafó – Kortárs Művészetek Házában megrendezett átadó ünnepségen derül ki. A kritikusok itt hozzák majd nyilvánosságra az idei életműdíjas kilétét: az eddigi pályát elismerő díjat korábban Törőcsik Mari (2011) és Senkálszky Endre (2012) vette át. A közönség számára is nyilvános est rendezője Gergye Krisztián rendező-koreográfus.

A háromtagú szavazatszámláló bizottság összesen 910 voksot számolt össze. A szavazatok összesítése alapján a színházak képzeletbeli versenyében három fővárosi színház áll a dobogón: a legtöbb jelölést a Nemzeti Színház, a Katona József Színház és az Örkény Színház művészei, illetve előadásai kapták.

A listát a Nemzeti Színház négy előadása vezeti összesen tizenkét jelöléssel. Az Angyalok Amerikában című produkció a legjobb előadás és legjobb rendezés kategóriájában egyaránt versenyez (rendező: Andrei Şerban), Söptei Andreát a női, László Zsoltot a férfi mellékszereplők, Alföldi Róbertet a férfi főszereplők között jelölték a kritikusok, de Izsák Lili díszlete is nominált. A Sirály című előadásból Básti Juli a legjobb női főszereplő, Tenki Réka a legjobb női mellékszereplő díjáért van versenyben. Az Amphitryon alkotói közül ketten esélyesek: Znamenák István (legjobb férfi mellékszereplő) és Tihanyi Ildi (legjobb jelmez). A Mephisto is két jelölést kapott: Stohl András (legjobb férfi főszereplő) és Füzér Anni (legjobb jelmez).

A Katona József Színházhoz hét jelölés kötődik. A nép ellensége a legjobb előadások (r.: Zsámbéki Gábor), a Heldenplatz a legjobb rendezések (r.: Bagossy László), a Pinokkió a legjobb gyerek és ifjúsági előadások (r.: Ascher Tamás) között versenyez. Fekete Ernőt A nép ellenségében nyújtott alakításáért jelölték a legjobb férfi főszereplők között, Tasnádi Bence a legígéretesebb pályakezdők között szerepel. Antal Csaba Heldenplatzhoz tervezett díszlete is versenyez. A legjobb új magyar drámák jelöltjei között szerepel Kerékgyártó István műve, a Rükverc, melyet a Katona dramaturgja, Radnai Annamária írt színpadra.

Öt jelölést kapott az Örkény István Színház. A Liliomfi (r.: Mohácsi János) a legjobb rendezés és a legjobb zenés/szórakoztató előadás díjára jelölt, ahogy Remete Kriszta jelmezei és Kovács Márton zenéje is díjra esélyes. Gáspár Ildikót, a színház dramaturgját különdíjra nominálták a kritikusok.

Három jelölés kötődik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió koprodukciójában bemutatott Bányavakság című előadáshoz (r.: Sebestyén Aba): Bányai Kelemen Barna a férfi mellékszereplők között jelölt, Boros Csabát az előadás zenéjéért nominálták, de jelölt Székely Csaba drámája is. Ugyancsak három jelöléssel büszkélkedhet a Forte Társulat és a Szkéné Színház koprodukciója, A nagy füzet (r.: Horváth Csaba): az előadás a legjobb előadás, a legjobb független színházi előadás és a legjobb színházi zene (Ökrös Csaba) kategóriáiban esélyes.

Négy társulat kapott két-két jelölést. A Vígszínház Jóembert keresünk című előadásában Eszenyi Enikő a női főszereplők, az Átutazók című produkcióban Törőcsik Mari a női mellékszereplők között nominált. A Pintér Béla és Társulata A 42. hét című előadásából Pintér Béla szövege a legjobb új magyar drámák között esélyes, Csákányi Eszter a legjobb női főszereplők között versenyez. A FÜGE és a Kaposvári Egyetem koprodukciója, A Dohány utcai seriff (r.: Mohácsi János) a legjobb független színházi előadások között esélyes, de Kovács Márton zenéje is jelölt. A Budapest Bábszínház Semmi című előadása (r.: Hoffer Károly) a legjobb gyerek- és ifjúsági előadások között jelölt, Spiegl Anna a legígéretesebb pályakezdők között szerepel.

A zenés/szórakoztató előadások között jelölt a Kőműves Kelemen (r.: Alföldi Róbert, RaM Colosseum – Zikkurat Színpadi Ügynökség) és az Illatszertár (r.: Puskás Tamás, Centrál Színház), a független színházi produkciók között szerepel a Jövedelmező állás (r.: Vajdai Vilmos, TÁP Színház), a gyerek- és ifjúsági előadások között A harmadik hullám (r.: Vidovszky György, Bárka Színház). A Radnóti Színházban bemutatott Kurázsi mama és gyerekei díszlete, Ambrus Mária munkája is jelölt. A kecskeméti Katona József Színház ifjú művésze, Porogi Ádám a legígéretesebb pályakezdők között szerepel. Orlai Tibor produceri tevékenységéért, a közelmúltban elhunyt Mátyás Irént a Zsámbéki Színházi Bázis megalapításáért és működtetéséért különdíjra jelölték a kritikusok.

A kritikusok mindenkit várnak szeretettel szeptember 22-én este 8-kor, a Trafóban.

Forrás: Színházi Kritikusok Céhe

  Könnyű préda könnyedén tálalva

   A Liliomfi után megint egy kellemes kis vígjátékkal találkoztam a Városmajorban, és bár a Könnyű préda nincs beválogatva a Színházi Szemle versenyelőadásaiba, én mégis szívesen díjaznám. Már többször említettem, hogy elég nehéz jó vígjátékot találni (mint néző), és hogy általában az utolsó felvonás húzza ki a csávából az előző kettőt vagy éppen egyet.

   Lőrinczy Attila darabja nem ilyen volt. Az előadás ment előre magától, és nem kellett szorongva arra várni, hogy mikor lesz végre egy poén, ha már komédiára neveztünk be.

   A történet egyszerű: a dúsgazdag vállalkozó élete 68-adik évében meghal és fiatal felesége előtt kinyílik a világ. A halotti toron összegyűlik a család és pár jó barát, és az először megemlékezésnek induló nap kezd egyre inkább más irányt venni. Nemcsak a vagyon felett kezdenek el kisebb vitákba bonyolódni, hanem az özvegyre is egyre többen jogot formálnak.

   Ezen a kis családias halotti toron több érdekes karakter vonult fel, ilyen a megboldogult felesége, Klárika, aki alig múlt 40 éves, de még mindig a harmincasok üdeségével bír, és az egykori szépségkirálynői (harmadik helyezett) és szinkronúszói emlékével vigasztalódik. Tizenhat évesen hozzáment a már akkor is idősnek számító milliárdos „üzletemberhez”, és ezzel neki adta legszebb éveit. A nő most átírhatná fiatalkori botlását és a pénz helyett végre a szerelmet választhatná, de az sem biztos, hogy helyrehozna bármit. Pikali Gerda Klárikája vérbeli nő, néha együgyű, de megvan benne az a nőies vonzerő, hogy aki egyszer megpillantja, az örökre a hatása alá kerül. Így járt a volt férj nőgyógyász-főorvos barátja is, Dr. Zám, aki mint kiderül, évek óta vár rá. Balikó Tamás orvosa a finom értelmiségi kategóriába sorolható, aki minden helyzetre tud a világirodalom klasszisaiból idézni egy verset. Vele ellentétes az elhunyt szintén jó barátja és cégtársa, Richter úr, akiből minden úri modor hiányzik, nyersessége, harsánysága állandó sértések forrása. Bezerédi Zoltán kitűnően hozta a Kádár korszakból itt ragadt öreget. A legkomikusabb figura az elhunyt középkorú fia volt, Misike, Kelemen József játékában. A mindig részegségben, alkoholmámorban révedő férfi állandóan a humor forrása. Hihetetlen lazasággal és őszinteséggel dörgölte a társaság orra alá mindazt, ami a többiek képmutatása mögött lapult. De szintén szerzett pár vidám pillanatot a nagyszerű Margitai Ági, aki testvére halála után szintén reménykedett egy kis örökségben, ami talán megszabadítja nem túl komoly munkájától, a telefonos jóslástól.

   Néha dalra is fakadtak a szereplők, amit többnyire akár el is hagyhattak volna, bár Misike és Floridából hazatérő barátja, Patek (Sarkadi Kiss János) Majka balladája az előadás csúcspontja volt. Véget nem érő röhögésbe torkollt.

   A darab sokféle társadalmi problémával foglalkozik, de csak felszínesen, részletekben adagolva, nem hagyja a mondanivalót a humor és a szórakozás rovására elharapódzni.

   Kellemes és tényleg vidám meglepetéssel örvendeztetett meg a Szentendrei Teátrum és a Szabad Tér Színház előadása.

      Csini... csiniba... csinibaba!

   A Budapesti Nyári Fesztivál megnyitotta a kapuit a Margitszigeten is, a Kszel Attila által rendezett nagyszabású zenés játékkal, a Csinibabával. Az előadást óriási várakozás előzte meg, hiszen ki ne látta volna az 1997-es filmet, ami Tímár Péter  nevéhez fűződik. Kedves dalok, idétlen járás és groteszk karakterek.

   Ugyanezt élesztették fel a Margitszigeten is, tökéletesen átadva a film és a kor hangulatát. Azt az időszakot mutatták be, amikor nem lehetett semmiről sem beszélni, mélyen hallgatni kellett, és még a kifizetetlen túlórákhoz is jó pofát kellett vágnia az embernek, amikor még a lottósorsoláson sem lehetett az 56-ot kiejteni. Mindenkinek figyelnie kellett és mindenkit figyeltek. Még a halott szülők is gyanúsak voltak.

    A zenés darab egészen Győrből utazott fel idáig, hogy ez a telis-tele retró dalokkal tűzdelt előadás a budapesti közönséget is elszórakoztassa, ahogy anno a rekordbevételű film.

    A hatvanas évek Ki mit tud? c. vetélkedő kezdeti korszakát tárja elénk, ahol amellett, hogy a forradalom után az emberek végre önmagukra találhatnak, ott van a remény, hogy a nyertes kijut nyugatra. A csodálatos hangzású nyugatra. A hírre mindenki felkapja a fejét, és hirtelen rejtett vagy köztudott tehetségét szeretné ország világ elé tárni. Izgalomba jön a tömbközösség, és még az árgus figyelő, a tömbbizalmi sem riasztja el őket eme fantasztikus lehetőségtől. Mindenki készül, ahogy a darab főhőse is, az árván maradt Attila, akinek minden vágya, hogy kijusson szerelméhez, a pár éve disszidált Katinkához. Csak ez lebeg előtte, közben észre sem veszi a mindig közelében lévő Angélát, aki szerelmes áhítattal néz rá. Őrá pedig Bajkon úr, az elvont "tudós" és vénlegény.

   Attiláék zenekart alapítanak, beveszik a tömbbizalmi, Simonbá fiát, Jenőt is, aki pedig a magyar Anita Eckbergbe szerelemes, Manciba. Szépen szövődnek a szálak, mindenki valakiben, vagy valamiben hinni akar. Lezajlik a selejtező, és rá kell jönniük, hogy semmi nem úgy van, ahogy megálmodták.  A rendszer a régi, csak a körítés más.

    Simon bácsi, Csankó Zoltán személyében cseppet sem emlékeztet a Gálvölgyi által játszott figurára, de legalább annyira remekelt, mint anno ő a filmben. Az Attilát játszó Nagy Balázs, a reménykedő és igazságban naivan hívő fiú formáját hitelesen átadta, ahogy a Kiss Tünde Angélája is a realitás talaján maradt. Bajkon úr, Forgács Péter személyben tökéletesen hozta a kissé bárgyú, ám hűségesen szerető fickót. A Győri Nemzeti Színház jó kis csapatot verbuvált össze, akiknek nemcsak a színészi játékkal, hanem fantasztikus slágerekkel is feldobták a darabot.  És bár a film hangulatát megőrizték, mégis valami újat kaptunk.

   Baracsi Orsolya színes ruhái jól visszaidézték a hatvanas éveket, nem spóroltak a szövettel, minden jelentnek újat mutatott. Látványos és vidám volt, ahogy ez a táncbetétekben is kiválóan előtérbe is került. Bátonyi György díszlete szintén jól eltalált volt, nem vitt semmit sem túlzásba, mégis tudtuk mikor hol vagyunk.

   Nosztalgikus estét varázsoltak a Margitszigetre, ahol az előadás után már mindenki nyugodtan fürdőzhetett a nyári holdfényben… vagy legalábbis a Holdudvarban.

 Fotó: Győri Nemzeti Színház (forrás)

      A beregszászi Liliomfi

    A Városmajori Színházi Szemlébe választott előadásokba egy határon túli darab is bekerült, a nem túl rövid nevű Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (és a Gyulai Várszínház) Liliomfija. Vidnyánszky Attila nemcsak rendezőként jegyzi a darabot, hanem egykor ő volt e színház alapító igazgatója is, az akkor még Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak.

   Most, hogy Vidnyánszky Attila került a Nemzeti Színház élére, leginkább csak az erről szóló botrányok kerültek előtérbe, nem pedig rendezői munkája. Sem Beregszászon, sem Debrecenben nem vagyok járatos, így ezt az estét is izgalommal vártam, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem hiába.

Az előző színházajánlómban még arról írtam, hogy nem tudok helyezést mondani, ami érthető is, hiszen hátravan még pár előadás, de az eddig látottak alapján (ezzel megszegve a szavam) a Liliomfi biztos dobogós (nálam).

   A játék a játékban itt is jól működött. A díszlet egy frappáns ekhós szekér volt, ami több funkcióval rendelkezett, ha kellett, színházi kelléktár volt, de ha úgy hozta a darab, akkor lakás, étterem vagy szoba.

    Vidnyánszky Attila tényleg leporolta a Liliomfit, és ez nemcsak a társulat friss és lendületes játékában érhető tetten, hanem azokban az utalásokban is, ahol a mai kor emberét célozták meg. Vicces volt hallani az Eurovízió után ByeAlex dalát a Városmajorban.

   A darab fűszerét az adta, hogy az eljátszott színtársulat tagjai nem vették komolyan az előadást, ugyanolyan jóízűen mulattak, mint a közönség rajtuk. Sőt, sokszor csatlakoztak hozzánk, és izgatottan szorítottak a szerelmeseknek, mint mi magunk, biztató szavakat skandálva, néha egy-egy songgal megspékelve. És bár az előadás interaktív volt, és kissé eklektikus, több helyszínen, több esemény vonta oda a tekintetet, mindenre nem is lehetett figyelni, de pont ezzel érték el, hogy egy pillanatra se lankadjon a lelkesedésünk, és mindig megtaláljuk a színpadnak azt a pontját, ahol a fontos események zajlanak. Erős koncentrálást kívánt, miközben megállás nélkül szórakoztatott. Tömény dózisban nyomták a poénokat.

    A színészi játék nagyszerű volt, jó darabhoz jó színészek. A legérdekesebb karakter a Kamilla kisasszonyt játszó Kacsur Andrea volt. Volt benne valami groteszk, mégis szerethető, mintha önmaga karikatúrája lenne. A sminkje és a ruhája csak fokozta ezt a hatást. Liliomfi (Rácz József) széllel-bélelt figurája is erőteljes volt a színpadon, állandóan zizegett, míg párja, Mariska (Vass Magdolna), nem igazán tudott kiteljesedni, de nem a játéka, hanem a neki szánt szerepe miatt. Szintén nagyon élt Gyuri, a pincér (Ferenci Attila), lelkesedése egészen ráragadt a publikumra, főleg, mivel  lejött barátkozni velünk, és tanácsot kérni abban, hogy miként is hódíthatná el apjától a kis a tűzről pattant menyecskét, Erzsit, akit Orosz Melinda alakított. A szarkasztikus Szilvai professzor kimértsége inkább humoros volt, mint rideg Kacsur András személyében. De a kitűnő táncosok és énekesek is csak erősítették a darabot.

    Ötletes díszlet, vidám ruhák, folyamatos cselekmény-özön és sok-sok lelkes dal mind eme kitűnő rendezést szolgálták.

Liliomfi: Rácz József

Szellemfi: Sőtér István

Szilvai Tódor: Kacsur András

Mariska, árva, növendék: Vass Magdolna

Kamilla kisasszony: Kacsur Andrea

Kányai, fogadós: Szabó Imre

Erzsi: Orosz Melinda

Gyuri, pincér: Ferenci Attila

Schwartz Adolf, pesti fogadós fia: Ivaskovics Viktor

Schwartz fogadós Pestről: Katkó Ferenc

Kati: Béres Ildikó/Tarpai Viktória

Gizi: Gál Natália

Ica: Orosz Ibolya

Uracs: Krémer Sándor

Jani: Józan László

Jelmez: V. Csolti Klára

Díszlet: Alekszander Belozub 

Rendező: Vidnyánszky Attila

Fotó: Szajkó Tibor (forrás: Budapesti Nyári Fesztivál)